2009 12. 16.

Az utóbbi időben valahogy nem volt hangulatom a naplóíráshoz. Valójában nem csak ezen múlott... Sokat figyeltem magamat, figyeltem az isteni érzést, amit a boldogság nyújt nekem, nekünk. Most már tudatosan fenntartom ezt az állapotot, örömet és hálát érzek mindenért, de legfőképpen az életért.

Hálás vagyok a szeretetért, az örömért, a boldogságért, az anyagi javakért, és mindazért, amim van. Hálás vagyok a tehetségemért, a meglátásaimért és a felismeréseimért.

2009 11. 28.

A felismerések napról-napra jelen vannak most az életemben. Folyamatosan tanulok és tanítok, mert a kettő együtt jár - nem szétválasztható. Ez is egy fontos felismerés...

A bizonytalanság, a kétely még megjelenik, de már egyre rövidebb ideig tud közelférkőzni hozzám. Minden változik, nem csak bennem, de a környezetemben is. Egyre több csalásra derül fény, egyre több manipulációra szembesülünk az életünkben, de egyre növekszik az emberek tudatossága is, és ez az, ami igazán számít.

2009 11. 26.

Életem folyamatosan változik, ahogy én magam is változom. A napokban egy új munkalehetőséget ismertem meg. Eleinte kétkedéssel fogadtam, nem hittem, hogy ez jó ötlet lenne, de aztán egyre jobban megerősödött bennem az az érzés, hogy ebben az élethelyzetben ez a legjobb megoldás, amit találhatok. Ha eljön az ideje, hogy tovább lépjek, akkor megbánás nélkül meg fogom tenni azt, de addig is élvezem az életem minden percét, és örömmel elfogadom az új lehetőségeket, mert méltó vagyok rá.

2009 11. 17.

Ma a testvéremmel beszélgettem a személyes horoszkópomról, mert ő kért meg, hogy beszéljünk róla. Érdekli az asztrológia, és megpróbálta megosztani ezeket az ismereteit velem. Nagyra értékelem ezt a tettét, és hálás vagyok érte, mert bizony fény derült néhány olyan dologra is, amit eddig nem értettem meg, nem tudtam hova tenni a saját viselkedésemet. Most már sokkal tisztábban látok, és azt is megértettem, hogy nekem le kell írnom a megszerzett tapasztalataimat, hogy továbbadhassam másoknak is az így szerzett ismereteket.

2009 11. 16.

Egy Osho idézettel kezdem, amit ma olvastam:

Jézus azt mondja: Keress, és találsz; kérj, és megadatik neked; kopogtass, és az ajtók feltárulnak előtted. Azt sosem mondja, hogy gyere, utánozz engem. Azt sosem mondja, hogy légy keresztény, és az ajtók feltárulnak előtted. Azt sem mondja, hogy légy keresztény, és az ajtók feltárulnak előtted. Azt sem mondja, hogy majd én kopogtatok helyetted, hogy feltáruljanak az ajtók előtted. Ő azt mondja, hogy kopogtass, és az ajtók feltárulnak előtted.

2009 11. 15.

Most ideje összeszednem és alkalmaznom szellemi erőmet és hatalmamat. Szeretettel és magabiztosan valóra váltom feltett szándékaimat. Útmutatást kérek és jeleket az égiektől, hogy a lehető legmegfelelőbben öntsenek ezek alakot. Arannyá változtatom a gondolataimat. Annyi öröm vesz körül, csak rá kell ébrednem, és részt kell vennem benne. Ha ez a részvétel az életstílusom, öröm  az egész létezés, hiszen ez maga a csoda. Amíg nem ismerem fel egységem az egész teremtett világgal, addig elkülönülök, magamba zárkózom.

2009 11. 07.

Sok minden történt velem az elmúlt napokban, de valahogy nem volt kedvem leírni ezeket az eseményeket... Hazalátogattam a szülőföldemre 3 napra, ahol lelkileg "újjászülettem" és magasabb szintű tudatosságra ébredtem, mint korábban voltam. Megtanultam "olvasni a jelekből", a szavak mögé látni, és mélyen megérteni a történteket. Megértőbbé és elfogadóbbá váltam, már nem nyugtalanít a környezetem, megtanultam a belső csendben elmerülni, megpihenni.

Tegnapelőtt leesett az első hó. Ma reggel is fagypont alatt volt a hőmérséklet, és én bizony fázok. Nem tudom megszokni ezt a hideget. Melegségre vágyom. Az elmúlt napokban keveset tudtam pihenni, éjszakánként alig aludtam valamit, volt amikor semmit sem. Tenni szeretnék valami újat, ami kirángat ebből a lehangoltságból, de jelenleg még nem látom, hogy mi lenne az. Talán könyvet írnék, esetleg csak egy jó verset. Vidámságra vágyok, mert jelenleg az nagyon hiányzik az életemből, de ezt nem várhatom el mástól, megteremtem magamnak.

2009 10. 05.

Most egy új világot teremtek magamnak, mert mostanáig hagytam, fogy mások teremtsék meg helyettem a valóságomat. Ez oda veztette életemet, hogy a pszihiátriára kerültem kezelésre. Erre nincs szükségem, csak megértésre és lelki támaszra. Ezért is vagyok jelenleg itthon, a családommal. Végre van szabad időm, ami felett egyedül én rendelkezem. Próbálom ezt tudatosan tenni, mert most már tudatosan élem az életem - ebben a pillanatban is.

Új életet kezdek ebben a régi testemben, mert testem egy templom, vagyis Isten lakhelye.

2009 10. 01.

Itthon vagyok, és ez boldoggá tesz! Ma egy kicsit fárasztó napom volt, a háziorvoshoz és a pszihiáterhez is el kellett mennem, ez eléggé megterhelt engem, de most összeszedem magam. Az erő bennem van! Csak a hitemet kell megerősítenem magamban. És van hitem. Erős vagyok, élettel és boldogsággal töltöm fel jelen pillanatban is magam, és kérem az angyalokat, hogy segítsenek nekem ebben. Segíts Ég! Isten velem van, ha az egész világ ellenem lenne is... De sokan vannak mellettem, és már ez is erőt kell adjon nekem.

2009 09. 29.

Ma éjjel jól aludtam altató nélkül is. Kissé ugyan fáradtan ébredtem, de a közérzetem nagyon jó. Örülök az új napnak, az új lehetőségeknek, az új csodáknak, amik rám várnak... Hiszen az élet csodálatos, csak nem veszünk róla tudomást. Alvajáróként éljük le az életünk, ahelyett, hogy kinyitnánk végre a szemünk (pontosabban: a szívünk), és meglátnánk a gyönyörű valóságot. Valóban gyönyörű ez az élet! Istennel együtt a teremtésünk csakis gyönyörű, és magával ragadó, eksztatikus élmény lehet.

2009. 09. 27.

Az éjjel fél négykor megébredtem, és utána nem igazán tudtam aludni, reggel kissé fáradtan is ébredtem. Nem érzem jól magam, miután a gyógyszereket beveszem. Az altató hatásos ugyan (az este csak felet kaptam, valószínűleg azért ébredtem meg), de a többi gyógyszer nem igazán tesz jót nekem, érzem. Meg kellene beszéljem a doktor úrral, hogy egyáltalán melyik gyógyszert mire kapom, hogy legalább ezt megérthessem. Rossz így, hogy azt sem tudom, mit miért vetetnek be velem.

2009. 09. 19.

Tegnap bekerültem egy kórházba, ami nem igazán nyerte el a tetszésemet. Úgy éreztem, hogy nincs szükségem erre a kezelésre...

Az idefele vezető úton úgy tűnt nekem, hogy egy intenzív regressziós hipnózison megyek keresztül, ezért sok fura dolgot hoztam felszínre a gyerekkorommal kapcsolatban. Ennek egy része hangosan hangzott el (a szüleim és a feleségem hallatára), másik részét viszont jobbnak láttam elhallgatni - talán az egészet el kellett volna, de nem voltam egészen magamnál, így az önkontroll ez esetben nem működött.