2009 10. 05.

Most egy új világot teremtek magamnak, mert mostanáig hagytam, fogy mások teremtsék meg helyettem a valóságomat. Ez oda veztette életemet, hogy a pszihiátriára kerültem kezelésre. Erre nincs szükségem, csak megértésre és lelki támaszra. Ezért is vagyok jelenleg itthon, a családommal. Végre van szabad időm, ami felett egyedül én rendelkezem. Próbálom ezt tudatosan tenni, mert most már tudatosan élem az életem - ebben a pillanatban is.

Új életet kezdek ebben a régi testemben, mert testem egy templom, vagyis Isten lakhelye.

2009 10. 01.

Itthon vagyok, és ez boldoggá tesz! Ma egy kicsit fárasztó napom volt, a háziorvoshoz és a pszihiáterhez is el kellett mennem, ez eléggé megterhelt engem, de most összeszedem magam. Az erő bennem van! Csak a hitemet kell megerősítenem magamban. És van hitem. Erős vagyok, élettel és boldogsággal töltöm fel jelen pillanatban is magam, és kérem az angyalokat, hogy segítsenek nekem ebben. Segíts Ég! Isten velem van, ha az egész világ ellenem lenne is... De sokan vannak mellettem, és már ez is erőt kell adjon nekem.

2009 09. 29.

Ma éjjel jól aludtam altató nélkül is. Kissé ugyan fáradtan ébredtem, de a közérzetem nagyon jó. Örülök az új napnak, az új lehetőségeknek, az új csodáknak, amik rám várnak... Hiszen az élet csodálatos, csak nem veszünk róla tudomást. Alvajáróként éljük le az életünk, ahelyett, hogy kinyitnánk végre a szemünk (pontosabban: a szívünk), és meglátnánk a gyönyörű valóságot. Valóban gyönyörű ez az élet! Istennel együtt a teremtésünk csakis gyönyörű, és magával ragadó, eksztatikus élmény lehet.

2009. 09. 27.

Az éjjel fél négykor megébredtem, és utána nem igazán tudtam aludni, reggel kissé fáradtan is ébredtem. Nem érzem jól magam, miután a gyógyszereket beveszem. Az altató hatásos ugyan (az este csak felet kaptam, valószínűleg azért ébredtem meg), de a többi gyógyszer nem igazán tesz jót nekem, érzem. Meg kellene beszéljem a doktor úrral, hogy egyáltalán melyik gyógyszert mire kapom, hogy legalább ezt megérthessem. Rossz így, hogy azt sem tudom, mit miért vetetnek be velem.

2009. 09. 19.

Tegnap bekerültem egy kórházba, ami nem igazán nyerte el a tetszésemet. Úgy éreztem, hogy nincs szükségem erre a kezelésre...

Az idefele vezető úton úgy tűnt nekem, hogy egy intenzív regressziós hipnózison megyek keresztül, ezért sok fura dolgot hoztam felszínre a gyerekkorommal kapcsolatban. Ennek egy része hangosan hangzott el (a szüleim és a feleségem hallatára), másik részét viszont jobbnak láttam elhallgatni - talán az egészet el kellett volna, de nem voltam egészen magamnál, így az önkontroll ez esetben nem működött.