2009 10. 05.

Most egy új világot teremtek magamnak, mert mostanáig hagytam, fogy mások teremtsék meg helyettem a valóságomat. Ez oda veztette életemet, hogy a pszihiátriára kerültem kezelésre. Erre nincs szükségem, csak megértésre és lelki támaszra. Ezért is vagyok jelenleg itthon, a családommal. Végre van szabad időm, ami felett egyedül én rendelkezem. Próbálom ezt tudatosan tenni, mert most már tudatosan élem az életem - ebben a pillanatban is.

Új életet kezdek ebben a régi testemben, mert testem egy templom, vagyis Isten lakhelye. Mostantól Isten cselekszik bennem - a tudatom csak figyel. A változást nem halogathatom... Ideje tényleg felébrednem, és kinyitnom a szemem. Ideje, hogy a bennem élő Isten öntudatra ébredjen. Várom a várhatatlant, az elképzelhetetlent, a lehetetlent, mert mélyen legbelül tudom, hogy Istennel minden lehetséges. Minden nehézség égi segítség, mely jelzi, hogy váltsak fokozatot, nagyobb sebesség következik. Egészen addig, amíg magamtől meg nem érzem a repülés örömét és boldogságát.

Jelenleg - úgy érzem - éppen egy ilyen "kozmikus sebességváltásnál" tartok én is, és a világom is, hiszen minden mindennel összefügg, semmi sem történik véletlenül az életünkben - az enyémben sem. Most kezdem megérezni a repülés örömét, most fedezem fel újra az életet. Mert az életünk olyan, amilyenné mi tesszük. Csak rajtunk múlik minden - senki sem hibás érte, csakis mi magunk. Magamnak pedig megbocsájtok minden tévedést, és minden tévelygést, hiszen maga a Teremtő kereste bennem, az Alkotásában a felébredés lehetőségét. Enélkül nem lehetnék itt, ahol most vagyok, enélkül nem lehetnék az, aki vagyok.

Most lehull a fátyol, és szépen lassan meglátom az előttem elterülő isteni valóságot. Egy teljesen új világot, Isten kezében, és az Ő akarata szerint.

Mindezt csak azért írtam le, mert úgy éreztem, ki kell adnom magamból a feszültséget, az idegességet. Nem előre megfontoltan írtam ezt le, nem tudtam előre, hogy mit fogok írni. Ha valakinek ez esetleg segíteni fog a megértésben, úgy már nagyon elégedett vagyok, hiszen az azt jelenti, hogy általam egy nagyobb erő tudott üzenni a világnak, maga a Teremtő. Ezzel senkit sem akarok befolyásolni, megváltoztatni, vagy az akaratomat ráerőltetni. Segíteni csakis magamnak akarok, és azoknak, akik hozzám hasonló úton járnak. Néha a legjobb szándékú segítség a legnagyobb butaság, amit most már magam is megtapasztaltam. Ez elég kemény lecke volt, de túlélem!

Még nekem is nagyon sok tanulnivalóm (pontosabban érteni-valóm) van, ahogy Osho írta egyik könyvében:

Mindent áldozz fel az emberért, és semmiért ne áldozd fel az embert. Akkor segítesz.

2009 10. 07.

Tegnap dolgoztam egy kicsit a ház körül, rendet raktam a padláson is, de még nem fejeztem be - folytatnom kell ma is. Még dolgoztam volna, de látogatóink jöttek, és miután elmentek, már nem volt kedvem újra felmenni a hidba (késő is volt). Megnéztem egy jó filmet, amit úgy ajánlottak tegnap: "Defending your life" - Megvédeni az életed (magyar címe: Tranzit a Mindenhatóhoz). Nagyon jó, és főleg tanulságos film, bár még 1991-ben készült... Sokat segített nekem is, hogy megnéztem, mert arra tanít, hogy nézz szembe félelmeiddel, és emelkedj felül rajtuk; válaszd a szeretetet és cselekedj bátran!

Utána még olvastam egy keveset, aztán lefeküdtem, de nem igazán tudtam aludni, csak reggel felé. Ideges voltam, mert láttam, mennyi mindent kell tennem, és izgattam magam emiatt. Igyekeztem megnyugtatni magam, de nem nagyon sikerült, reggel is olyan izgalomban ébredtem.

Szembe kell néznem eddigi életemmel, tudatosságommal, és egy teljesen új életet és új tudatosságot elkezdenem még a mai napon. Régi tudatosságom jellemzői a szegénység - szomorúság - tudatlanság, új tudatosságom viszont már a bőség - boldogság - bölcsesség jegyében formálódik. Soha többé nem hagyom a régi tudatosságomat eluralkodni fölöttem, mert megváltoztam, és az új tudatosságban élem az életem. Tudom, hogy környezetemnek nehéz lesz elfogadni ezt a változást, és megpróbálnak majd visszahúzni, de azt is tudom, mit veszthetek, ha hagyom magam. A boldogság útjára léptem, és nem adok engedélyt senkinek sem, hogy erről eltérítsen. Saját sorsom alakítója vagyok, nem hagyom, hogy más mondja meg, merre menjek. Elhatározásom szent, és megmásíthatatlan.

Így van!

És végül egy versem:

Gondolatok

olykor sok okos gondolat
elmémen csak úgy átszalad
no fusson ha kedve tartja
úgyis aki kapja - marja
én maradok önmagomban
gyűjtse más őket halomban