2009. 09. 27.

Az éjjel fél négykor megébredtem, és utána nem igazán tudtam aludni, reggel kissé fáradtan is ébredtem. Nem érzem jól magam, miután a gyógyszereket beveszem. Az altató hatásos ugyan (az este csak felet kaptam, valószínűleg azért ébredtem meg), de a többi gyógyszer nem igazán tesz jót nekem, érzem. Meg kellene beszéljem a doktor úrral, hogy egyáltalán melyik gyógyszert mire kapom, hogy legalább ezt megérthessem. Rossz így, hogy azt sem tudom, mit miért vetetnek be velem. Lehet, hogy ez is csak az elme (illetve az egóm) műve, de jobb lenne, ha tudnám, mit miért kapok, illetve teszek. El kellene dobnom az egészet, és csak a tudatomra figyelnem. A tudat irányítja az anyagot, nem pedig az elme. Csak el kell fogadnom ezt a tényt.

A TUDAT IRÁNYÍTJA AZ ANYAGOT!

Kilépek az elmémből és tudatos leszek, tudatos vagyok. Nyugalom, békesség, elengedés, a múlt feloldozása, megáldása és elfelejtése a legjobbmódzser erre, amit jelenleg ismerek. A múltamat most már elengedtem. Néha még eszembe jut egy-két emlék, mint felvillanó kép, de azt rögtön el is engedem. Most élek, ma élek. Megköszönöm magamnak, hogy itt vagyok. Hálás vagyok a mai napért, ezért a csodálatos lehetőségért, hogy megismerhetem magam igazán, a magam teljessségében. Minden rendben van.

Tudom, hogy az élet egy színjáték. Mindenki szerepet játszik, és én jól játszom, mestere vagyok ennek a játéknak.Csak magamra hallgatok, hiszen én ismerem a legjobban a szerepemet, senki más. Súghatnak, segíthetnek mások, de ők csak a saját szerepüket ismerik, és lehet, hogy meg sem próbálnak kilépni belőle. Én most bátran kilépek a régi persona-ból, a maszkból, amit eddig viseltem. Lehetek király (hiszen nevemnek jelentése: a béke királya), és lehetek udvari bolond is egyszerre. Mindez nem számít. Ami igazán számít, az a szemnek láthatatlan: A feltétel nélküli szeretet és a megbecsülés.

Oshónak köszönhetően megértettem, hogy a mester olyasvalaki, aki éli az igazságot, éli azt, érti azt - mert azzá vált. Maga a lénye a tanítása; minden más csupán eszköz ahhoz, hogy felébressze a szunnyadókat. Ha beszél, azt nem azért teszi, mint a tanító, hogy megfogalmazza az igazságot, hanem azért, hogy kirángasson az álmodból. Az igazságot ugyanis hiába mondják el neked, csak úgy lehet a tiéd, ha a tudatára ébresztenek. És abban a pillanatban, amint tudatára ébredsz, már érted, hiszen az igazság mindig is ott volt benned, csak arra várt, hogy felébredhessen. A mesterek által használt szavak nem tartalmazzák "az igazságot", csak arra használták azokat, hogy kiemelje elméjükből azokat, akik benne ragadtak. A mester elpusztítja az elmédet (vagyis az egódat), a tanító viszont táplálja az egódat, ezért tűnik meggyőzőbbnek mint a mester. A mester elpusztítja a személyiségedet, hogy az egyéniséged felszínre kerülhessen. Lerombolja a személyiségedet, letépi az összes maszkodat, hogy megismerhesd valódiarcodat. A mester az alvás ellen dolgozik; a tanító viszont nyugtatószer, igazi altatópirula. A mester nem enyhít, nem vigasztal, nem nyugtat. A mester fájdalmat okoz, megsebez, de át is alakít gyökerestől. Az ember mélyen alszik, álmodik, vágyakozik pokolról, mennyországról, ezer és ezer dologról. A mester szerepe az, hogy úgy pofon vágjon, hogy muszáj legyen felébredned.

És ez így van. Ha igazi mesterré válok - márpedig azon vagyok - akkor eszerint kell élnem. Nem könnyítenem kell az emberek dolgain, hanem úgy oda szólnom, hogy rögtön észhez térjenek tőle. Ezt természetesen magammal kell kezdenem, nem mással. Elég a szendergésből, elég az altatópirulákból. Nincs többé rájuk szükségem. Ezt komolyan gondolom, és mostantól ezek szerint is élek.

Egyébként Osho szerint a halott szertartás-gyűjteményekbe, amit vallásoknak neveznek, csak a halott, a torzszülött, vagy a neurotikus emberek illenek bele. Ezek viszont éppen azok, akik nem illettek volna Jézushoz, Buddhához, Mohamedhez, vagy Mózeshez. Hozzájuk teljesen másféle emberek illettek: az élők. Ezt nagyon fontos megértenünk. Egy buddhával csakis akkor kerülhetsz összhangba, ha igazán élsz, ha nagyon bátor, intelligens és lázadó vagy. A buddhizmusba azonban, miután Buddha már meghalt, mindenféle bolond és élettelen ember beleillik.

Ez a pillanat minden. Éld meg itt, velem együtt. Ízleld meg az örömét, az ünnepét. Ne vitatkozz tovább magaddal. Ébredj fel, lépj ki az álmaidból. Lásd meg az igazságot, ami itt él, és amíg él, vegyél belőle, szívd tele magad vele, rágd, emészd, hogy részese lehess az élő igazságnak.

És ne várd a holnapot - csak a bolondok várják a holnapot -, hiszen kizárólag a jelen pillanatban lehetünk biztosak. Most vagy soha... örökké.

2009. 09. 28.

Tegnap délután meglátogattak P. Adélék a családjukkal. Érdekes beszélgetést folytattam vele. Elmondtam neki dióhéjban, hogy min mentem keresztül, mert mondta, hogy őt is ez a doktor gyógyította.

Elmondtam neki, hogy Isten egy meglehetősen modern tanító, nem magolni tanít, hanem megérteni a leckéket. Úgy éreztem, ezt el kell mondanom neki, mert túlságosan is bele van bolondulva a Bibliába. Más-más úton járunk, de minden út oda vezet: Istenhez.

Egyébként ma reggel kissé kábultan ébredtem (az este elég sok gyógyszert kaptam). Jött Árpád is, és hozott még néhány dolgot, amire szükségem volt. Nagyon rendes. Közben rájöttem, hogyha megáldom a gyógyszereket mielőtt bevenném, akkor sokkal jobban érzem magam tőlük.

Osho szerint amikor veszélyben vagy, akkor az elméd kikapcsol. Ezzel teljesen egyetértek, mert ezt tapasztaltam meg én is, amikor majdnem meghaltam a sűrgősségen. Most már tudatos vagyok, nem elmés... a különbség pedig óriási, felbecsülhetetlen, csodálatos...

Néhány Osho idézet:

Amikor azt mondom, hogy élj veszélyesen, úgy értem: ne ahhoz alkalmazkodj, ami élettelen, hiszen ha ezt teszed, akkor te magad is élettelenné válsz. Maradj élő, mozgó, fejlődő, áramló, vesd bele magad minden pillanatban az ismeretlenbe, nézz szembe az ismeretlennel, hozzon az bármit is. A fejlődéshez csak ez az út vezet...

A mester olyasvalaki, aki a legmélyebb tudatosságban tökéletes egységben van. Ő egyszerűen csak tudatos. Ez a tudatosság viszont egy teljesen más világnézetet ad neki, ezzel a tudatossággal minden megváltozik, új fényben látja a dolgokat. Tekintete kitisztul, világossá, áttetszővé, kristálytiszta tükörré válik - tudatában egyerlen gondolat sem mozdul többé. Minden fátyol szertefoszlik, minden akadály elhárul előle.

Az élet egyik alaptétele éppen az, hogy az a hétköznapi ember, aki azt hiszi magáról, hogy nem az. Éppen az az átlagember, aki azt gondolja magáról, hogy '"különleges". Amint elismered hétköznapiságodat, abban a pillanatban különlegessé válsz. Amint elfogadod a tudatlanságodat, az első fénysugár már be is hatolt a lényedbe, az első virág már ki is nyílt. A tavasz már nincs messze.

És ami számomra most a legfontosabb:

BOCSÁSS MEG! HA NEM TUDSZ MEGBOCSÁTANI, AZ AZT JELENTI, HOGY EGYÜTT ÉLSZ AZ ELLENSÉGEIDDEL, A SÉRELMEIDDEL ÉS A FÁJDALMAIDDAL.

Feleségem elhozott nekem egy levelet, amit még 1997-ben írtam én neki. Mellbevágó! Egy könyvből idéztem, amelyben Molnár Edit közvetítette Jézus gondolatait. Nagyon sok minden kiderül ebből, sőt, mintha előre láttam volna a jövőt. Ami azt illeti, mindig a most-ban teremtünk... Szó szerint ezt írtam: "Nem lesz könnyű a sorsunk, de vállalnunk kell, mert érdemes! A Földön történjen bármi, Jézusban örökké együtt leszünk." És ez csak az egyike a leírt gondolatoknak...

Ma már másképpen fogalmaznék, mert az eltelt 12 (!) év alatt azért én is sokat fejlődtem. Na nem anyagilag, hanem szellemileg. Vagyis nem vízszintesen, hanem függőlegesen. Most értem el arra a pontra, amikor már meg tudom teremteni a bőséget, gazdagságot, anyagi javakat, mindazt, amire vágyom. És mindez annak köszönhető, hogy felül tudtam emelkedni a régi tudatosságomon, és végre a saját magam útját járom. Soha többé nem ítélem magam szenvedésre, mert megérdemlem a boldogságot, a bőséget, az anyagi világ minden színe-javát. Azért, mert ezen már túlléptem.

Az áldozat-szerep és tulajdonképpen minden fajta ítélkezés egy doboz, egy címke, amivel elraktározod ezt a bizonyos dolgot magadban, és így tőled elkülönülve létezik, nem képezheti tovább a részedet. Márpedig az ítélet-mentesség tesz csak igazán szabaddá, amikor nem vesznek körül a kölönböző dobozok és címkék halmazai. Csak te magad vagy, úgy, ahogy vagy, ítélkezés-mentesen. Ki vagyok én, hogy bárki fölött is ítélkezhessem?

Vagyok, aki vagyok. Egy bátor felfedező, és bárhová, megyek, a fényt viszem, bármit is teszek, az egy biztonságos felfedezőút lesz, telve fénnyel! Hiszen én vagyok a fény egy világító tornya, és világítok a tévelygő hajósoknak, reményt nyújtok az éjszakában. Én vagyok a mester Világítótorony. Bárhová is megyek, áldott leszek. A végső túlélést képviselem, a túlélés iskolapéldája vagyok. Fény vagyok, és örökké ragyogok, bármi történjen is. Tudom, ki vagyok. Egy szerető egyén vagyok, aki meg tud oldani problémákat. Nem kell semmit sem megvédenem.

Kryon azt mondja, hogy formáljunk egy partneri kapcsolatot azokkal, akiket szeretünk, és elvesztettünk, és folytassuk így tovább az életünket. Segítenünk kell a gyermekeinknek ezt megérteni. Meg kell mondanunk nekik előre: "Ha eltávozom a Földről, ünnepeljétek az életemet. Fogjátok meg az interdimenzionális kezemet, és menjetek tovább." Mert ez az igazság. Ez ennek a módja, mesterek.

Osho szerint:

Ha tudósként dolgozol, akkor szükséges, hogy használd az intellektusodat. Ez egy gyönyörű mechanizmus, ám kizárólag akkor, ha ő szolgál téged, nem pedig te őt. Ha a rabjává tesz, ha elhatalmasodik fölötted, akkor veszélyes. Az elme mint a tudat ura azonban rendkívül veszélyes úr... Egyáltalán nem hallgat rád. OIyan régóta van már hatalmon, hogy időközben teljesen elfelejtette, ő tulajdonképpen csak egy szolga.