2009 11. 16.

Egy Osho idézettel kezdem, amit ma olvastam:

Jézus azt mondja: Keress, és találsz; kérj, és megadatik neked; kopogtass, és az ajtók feltárulnak előtted. Azt sosem mondja, hogy gyere, utánozz engem. Azt sosem mondja, hogy légy keresztény, és az ajtók feltárulnak előtted. Azt sem mondja, hogy légy keresztény, és az ajtók feltárulnak előtted. Azt sem mondja, hogy majd én kopogtatok helyetted, hogy feltáruljanak az ajtók előtted. Ő azt mondja, hogy kopogtass, és az ajtók feltárulnak előtted. Mindenkinek magának kell kopogtatnia, mert mindenkinek egy másik ajtón kell átmennie. Mindenki egy egyén, mindenki egyedi.

A keresztény világban hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy elég, ha Jézust követjük, ha őt utánozzuk - pedig ez bizony tévedés. Nem csak meghallani, hanem meg is kell érteni az Ő szavát, és meglátni benne az útat, a lehetőséget a szeretetteljes életre. Jézus ugyanis nem volt keresztény, ő egy lázadó, egy forradalmár volt, aki a szeretet nagymestereként élte az életét - és ez egyáltalán nem nyerte el a korabeli papság, vagyis a farizeusok tetszését.

De térjünk vissza Osho-hoz:

Ugyanazok az emberek először értéktelenné tesznek - ez a 'műhelytitka' minden egyháznak, minden úgynevezett vallásnak, minden politikai ideológiának, minden társadalomnak, civilizációnak és kultúrának. Ez a műhelytitok: először azt az érzetet keltik benned, hogy értéktelen vagy... minden gyerekkel azt éreztetik, hogy értéktelen. "Ha nem leszel ilyen vagy olyan, akkor semmirekellő vagy!" És amikor kezdi értéktelennek érezni magát, akkor azt kezdjük mondani neki, hogy "Érezd magad értékesnek. Ha nem érzed magad értékesnek, akkor értéktelen az életed..." És így megteremtődik a hamis érték.

Először arra ösztönözzük, hogy ne szeresse önmagát, hogy ítélje el önmagát, hiszen bármi, amit tesz, 'helytelen'. Gyűlölni kezdi önmagát, mert nem felel meg a várakozásoknak. És a szülők, a tanárok, a papok mind részt vesznek ebben az összeesküvésben. Minden gyereket olyan elítélendőnek minősítenek, hogy előbb-utóbb azt kezdi érezni, hogy "Biztosan én vagyok a legcsúnyább, legrosszabb ember a világon - mindig olyasmit teszek, amit nem kellene, azt viszont sosem teszem, amit kellene." Aztán egy napon azt mondjuk a gyereknek, hogy "Miért nem szereted önmagad? Így nem lehet élni..."

Te vagy az, aki az ellenkezőjét tanítod neki. Először lerombolod benne mindazt, ami szép, aztán festesz neki egy álarcot. Először tönkreteszed a természetes szépségét, aztán rajzolsz neki egy neked tetsző arcot, egy teljesen hamis arcot. De miért? Azért, mert csak hamis emberekből lehet rabszolgát csinálni, csak a hamis emberek lehetnek a teljesen tudatlan papok áldozatai. Ha az ember valódi, akkor nem lehet kizsákmányolni, kihasználni és elnyomni.

Mindezt magam is átéltem, ezért teljes mértékben megértem igazát. Most már enyém a felelősség, hogy a gyerekeimnek ne kelljen ezt átélniük. És ez nem csak az én felelősségem, hanem mindannyiunké. Dobjuk el a régi mintákat, a régi beidegződéseket, és nyíljunk meg a szeretet előtt.

Ahogy Osho mondja:

Emlékezz újra a mottóra - váljék a föld szentté, legyen minden megszentelt, változzanak át a hétköznapi, világi dolgok rendkívüli, spirituális dolgokká. Az egész életnek a templomoddá kell válnia; a munka legyen az istentiszteleted, a szeretet pedig legyen az imádságod."

Ha ezt az ajánlást el tudjuk fogadni életünk vezérelveként, akkor már könnyebben megértjük az "Ora et labora" mély bölcsességét is. Ebben a szellemben működött Magyarországon a pálos rend is - nem csoda, ha ma újra éledezik. Pedig mindent megtettek azért, hogy elpusztítsák. De feltámadott! Mert a szeretetet nem lehet elpusztítani.

Az embereket el lehet nyomni, meg lehet alázni, félelemben lehet tartani, amíg tart az éj, de elég, ha az első napsugár megjelenik - a sötétség máris szertefoszlott. Félelemben is csak addig lehet tartani az embereket, amíg meg nem ismerik az igaz szeretetet, mely bennük is ott van, csak mindeddig nem volt bátorságuk befogadni az életükbe. Ezen nem is kell csodálkozni, hiszen akkor szembe kell fordulniuk a saját szüleikkel, a társadalommal, a papokkal és a tanítókkal. Ez törvényszerű. Mert a család, a társadalom, az uralkodó ideológiák mind hamisak, mind betegek, egészségtelenek. Ha hozzájuk igazodsz, akkor csak az ő normájuk szerint leszel egészséges, vagyis csak kívülről nézve. Belül viszont te magad is hamissá, képmutatóvá válsz.

Ha valóban meg akarod oldani ezt a problémát, akkor ki kell lépned belőle, felül kell emelkedned és túl kell látnod rajta. Ha ugyanazon a síkon maradsz, akkor csak igazodni tudsz a problémákhoz, de valódi áttörést nem érhetsz el.

Minden "tanácsadó" csak jobban összezavar, mert többnyire ő sem tudja, hogy mit beszél. Mind azt mondják, hogy csakis nekik kell hinned, csak az igaz, amit ők mondanak, a többiek butaságokat beszélnek... Akkor kinek lehet hinned? Egyszerű: saját magadnak! De ehhez túl kell jutnod az elméd fortélyain, és ezt csak szelidítéssel tudod elérni - ezt a lovászok is nagyon jól tudják (lásd például ezt a cikket). Ideje lenne nekünk is megtanulnunk ezt a titkot. Ha a lovakat szeretettel meg lehet szelidíteni, akkor mi magunk lennénk a kivétel?

Osho soraival folytatom:

Én azzal sértem meg az embereket, hogy nem az ő ideáik szerint élem a vallást. Én mondom nektek - de persze csak magunk közt -, hogy Jézus is szerette a vicceket. De ezt nehogy elmondd egy kereszténynek, mert menten keresztre feszít. A keresztények ezt nem értik - ők csak a megfeszített Jézust értik. Sőt, ők valójában nem is Jézust imádják, hanem a halált; a keresztet, nem Krisztust. Ezért is hívják őket keresztényeknek. Semmi közük Krisztushoz. Én ismerem őt, nekem elhihetitek, én személyesen ismerem azt az embert!

És végül a vicc kedvéért:

Apáca fut a medve elől az erdőben, majd egyszer csak megáll, és elkezd fohászkodni Istenhez:

- Uram, add, hogy ez a medve keresztény legyen!

Erre megáll mellette a medve, és elkezdi:

- Jőjj el Jézus, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk! Ámen.