Tegnapelőtt leesett az első hó. Ma reggel is fagypont alatt volt a hőmérséklet, és én bizony fázok. Nem tudom megszokni ezt a hideget. Melegségre vágyom. Az elmúlt napokban keveset tudtam pihenni, éjszakánként alig aludtam valamit, volt amikor semmit sem. Tenni szeretnék valami újat, ami kirángat ebből a lehangoltságból, de jelenleg még nem látom, hogy mi lenne az. Talán könyvet írnék, esetleg csak egy jó verset. Vidámságra vágyok, mert jelenleg az nagyon hiányzik az életemből, de ezt nem várhatom el mástól, megteremtem magamnak. Más legfeljebb segítséget adhat, de helyettem semmit sem tehet. A bennem lévő feszóltséget könnyedén feloldom, megáldom és elengedem. Köszönöm, hogy egészséges vagyok. Köszönöm, hogy meggyógyítom magam. Hálás vagyok magamnak, hálás vagyok mindazok irányában, akik valamilyen módon segítették a felépülésem. Erős vagyok, és erőm belülről fakad, a bennem is öntudatra ébredő Isten segít engem. Istennel minden lehetséges. Hiszem, mert megtapasztaltam. Senkit sem hibáztatok többé, én magam vagyok a felelős a saját életemért, senki más. Többé soha nem ruházom át másra a saját magam fölötti hatalmam, hiszen fölötte egyedül én rendelkezem. Egyedül én döntöm el, hogy mi a jó nekem, és mi nem. Egyedül magamra hallgatok, és azokra, akik feltétel nélküli szeretetből segítenek és nem valamilyen hátsó szándékkal... Eleget voltam már szófogadó kisfiú, most már felnőtt vagyok, és csak magamnak fogadok szót, a szívemből szóló belső hangomnak. A külső hangok, mint például a szüleim, vagy a testvérem jótanácsai, akaratlanul - sőt még a legjobb szándékuk mellett is - eltérítenek attól, hogy a belső hangomra hallgassak. Ideje ezen változtatnom, mégpedig a jelen pillanatban. Szeretem magam, és csak ez számít. Nem várom el másoktól, hogy elfogadjanak és szeressenek. Szeretetem feltétel nélküli, és az isteni forrásból fakad. Nem várok el senkitől semmilyen emberi szeretetet, mert azzal könnyű visszaélni... Ám szívesen fogadok minden hátsó szándéktól mentes, tiszta adni akarást, feltétel nélküli elfogadást, tiszteletet és megbecsülést, mert ezeket sugárzom a világba én magam is. Hálásan köszönöm ezt neked, Istenem!

2009 10. 20.

Megteremtem az anyagi függetlenségem és a bőségem, mert ráébredtem, hogy mostanáig csak a függőségemet erősítettem. Ennek most már vége! A bőség egy elmeállapot, és én ebbe az állapotba helyezem az elmémet szándékosan és előre megfontoltan. Tudom, hogy bármit megteremthetek, miért ne választanám a bőséget? Elég volt a szegénységből és a szenvedésből! Soha többet! Független teremtő vagyok, egyedül az isteni szándék vezérelhet, ami legbelső magomból fakad. Szívem az egyetlen tanácsadóm, bírám és megbízóm. Mert ami igazán lényeges, azt csak a szívével látja az ember.

Ahogy Antoine de Saint-Exupéry írta A kis herceg-ben:

– Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. – Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. – Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. – Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. – Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.

2009 10. 29.

Az éjjel megint nehezen telt, de ma reggel már jobban éreztem magam. Főként, hogy kinyilvánítottam: ma boldog vagyok, itt és most megteremtem a boldogságomat. Hatalmamban áll megváltozni. Másnak is csak ezzel segíthetek. Nincs más út, csak az Isten útja. Miért akarnék visszafele menni rajta?

Most tudatosan felszabadítom magam. Újra kreatív vagyok, boldog és szeretettel teljes. Szeretem magam, mert méltó vagyok a szeretetemre, és bölcsen megbecsülöm magam, olyannak, amilyen vagyok.

Szép napunk van ma! Érdemes sétára indulni, biciklizni, vagy bármi mást tenni, amit kint lehet. Bezárkózni a házba olyan, mint börtönben ülni - ráadásul életfogytiglan. Miért büntetném magam? Jutalmat adok magamnak: egy jó kis biciklizést.