- Szerencsére azonban Richard Strauss írt egy valódi koloratúr-fõszerepet is?

- Zerbinetta Az Ariadné Naxosz szigetén címû operából? Ez a szerep volt pályafutásom koronája. Nagyon nehéz szerep, de igazán a szívemhez nõtt, a mai napig bennem él. Csodálatos elõadások születtek Ferencsik Jánossal. Hogy õ micsoda karmester volt, azt persze nem nekem kell most elmondani. A nehéz koloratúrás részeknél mindig fokozottan figyelt rám. Azt mondta: ?Itt maga a karmester, mert maga kötéltáncot jár.? Ez mutatja az igazi nagy muzsikust: nem csak dirigens, de partner is.

- Eddig fõleg koloratúrszerepekrõl esett szó. Ha azonban visszaugrunk kicsit az idõben, meg kell emlékeznünk arról is, hogy kezdetben nem ebbe az irányba képezték a hangját?

- Olga néni abban volt igazán nagyszerû, hogy mindenkirõl pontosan meg tudta állapítani, milyen a hangfaja. Ha csak a szopránokat nézzük, akkor is számtalan típust különböztethetünk meg: van mezzo, van lírai szoprán, drámai szoprán, drámai koloratúrszoprán, lírai, szubrettkoloratúr és így tovább.

- Másik darabban is elõfordult, hogy több szerepet is alakított: a Hunyadi Lászlóban például mind Szilágyi Erzsébetként, mind Gara Máriaként bemutatkozhatott, ráadásul felváltva énekelte a két szerepet. Erre hogyan került sor?

- A színház engem elsõként Szilágyi Erzsébetre tûzött ki. Ugyanakkor Szegeden, a Szabadtéri Játékokon pedig Gara Máriát kérték tõlem. És miután ott elénekeltem Máriát, a színház is felkért, hogy a következõ felújításon ezt a szerepet énekeljem.

- Közben volt egy állandó munkahelye is?

- Akkoriban a Honvéd Mûvészegyüttes szólistája voltam; nemegyszer elõfordult, hogy vidéki turnéról kellett visszafordulnom, hogy este beugorjak a megbetegedett kolléganõ helyett A varázsfuvolába ? sejthetik, milyen ?könnyû? volt egész napos oda-vissza utazgatás után elénekelni ezt a ?kis? szerepet? Nos, így telt el másfél év. Aztán az 1956-os forradalom után új igazgatója lett az Operaháznak, Palló Imre. Neki is próbát kellett énekelnem, Isten tudja, hány Éj királynõje után.

 mûvésznõ nemrég egyszerre ünnepelte operaházi tagságának 50. évfordulóját és születésnapját. Ebbõl az alkalomból köszöntötte õt az Operaház, kollégái és tisztelõi, és mi is ezt az alkalmat ragadtuk meg, hogy pályájáról, emlékeirõl kérdezzük Ágai Karolát.
2007-06-06

- Kezdjük talán egy emblematikus szereppel: ha van alakítás, amirõl egyértelmûen mindenkinek Ön jut eszébe, úgy az az Éj királynõje A varázsfuvolából ? ezzel kezdõdött és ezzel is végzõdött pályafutása.

Shakespeare a XV. századba vezet el bennünket. A színpadon velencei zsoldosok szerepelnek és a háttérben hatalmas küzdelem folyik a tenger királynõje: Velence és a terjeszkedõ muzulmán hatalom között. A történeti díszletek mögül újra meg újra elõbukkan az angol társadalom és az angol ember.

Otello ?gazdája?, Velence különösen érdekelte Shakespeare-t, mert az angol szigetbirodalom és az Adria-tengeri hatalmasság politikája, hatalmi eszközei rendkívül hasonlóak egymáshoz.

Carmen, avagy a szerelem öl, butít és nyomorba dönt!

Helyszín: a 19. század eleji Sevilla és környéke

A szereplõk:

Fõszereplõnk Carmen, a gyönyörû ám csélcsap cigányleány, aki bárki szívét meghódítja. Az õ hálójába gabalyodik bele Don José is, egy becsületes tizedes. A lány rajongói továbbá Escamillo, a bikaviador, és Zuniga, a hadnagy. További szereplõk: Micaela, a parasztlány, Remendado és Dancaire csempészek, Morales, a szakaszvezetõ, valamint Frasquita és Mercedes cigánylányok.

A színpadi történés valójában két síkon, a látható valóság és a gondolati?eszmei háttér szintjén zajlik. A közvetlenül érzékelhetõ történés rendkívül egyszerû és unalmas: a Kékszakállú új asszonyt hoz a házhoz, Juditot, s mielõtt végleg magához láncolná, megmutatja neki a palotáját. A sötét, rideg, nedves falú épület csarnokában hét ? lezárt ? ajtó található. Minden Judité lehet ? mondja a Kékszakállú ?, de kéri, ne kutassa a múltját.