Lépjünk be hát először a Sevilla közelében lévő várbörtön kapuján! Itt találkozunk Roccóval, a börtön gondnokával, lányával, Marcellinával, a kapussal, Jaquinóval, és egy nemrég érkezett idegen ifjúval, aki Fidelióként mutatkozott be mindenkinek. Elárulom, hogy a várbörtön falai között ők egyedül, akik szabad emberek, és csak a munkájukat végzik itt - rajtuk kívül még jó néhány ember él e falak között - csakhogy ők jól bezárva. Sőt, a legveszélyesebbnek tartott foglyot mélyen, a börtön föld alatti részében őrzik!

De maradjunk még egy pillanat erejéig a szabad emberek világában! Jaquino, a kapus nagy hévvel udvarol a börtöngondnok lányának, Marcellinának, és feleségül akarja venni. Marcellina azonban vonakodva fogadja a közeledését, mert másba szeretett bele. Hogy kibe? Nem másba, mint édesapja újonnan érkezett segédjébe, Fidelióba. A hírnek Rocco is örül, s szívesen látná, ha Fidelio is viszonozná lánya szerelmét, s ez a megbízható, kedves ifjú lenne a veje.

Fidelio azonban egy mélységes titkot őriz: ő valójában nem férfi, hanem nő: Leonora, aki évekkel ezelőtt eltűnt férje keresésére indult, s úgy került ide a várbörtönbe. Hallotta, hogy a börtön mélyében egy különleges rabot őriznek, s női megérzései azt súgják neki, hogy mindenképpen le kell jutnia oda, s látnia kell azt a rabot.

Ám a legalsó cellába tilos a bejárás, csak Rosso teheti be oda a lábát - ez a börtönparancsnok, a kegyetlen Pizarro parancsa. Ám egy váratlan esemény mégis lehetővé teszi Fideliónak, azaz Leonorának, hogy lejusson a titokzatos rab sötét cellájába.

Híre érkezik ugyanis, hogy a miniszter, Fernando nemsokára a börtönbe látogat, hogy ellenőrizze, nem tartanak-e ott fogságban ártatlanul elítélt rabokat. A börtönparancsnok, Pizarro erre megijed, hiszen a börtön mélyében őrzött foglyot ítélet nélkül, a törvény ellenére vetették sötét cellájába. Ám eszébe sem jut gyorsan elengedni: úgy dönt, hogy a legjobb lesz, ha a rab minden nyomát eltűnteti: kivégezteti, s a holttestét a börtön mélyén elásatja.

Ki is adja a parancsot Rossónak, hogy menjen le és ölje meg a rabot. Rosso azonban, aki egy becsületes, jó szándékú ember, nem vállalja el a gyilkosságot, ezért aztán Pizarro maga készül a kivégzésre. Rossótól csak annyit kér, hogy ásson egy sírt odalenn a fogoly számára.

Fidelio érzi, hogy eljött a cselekvés utolsó pillanata. Bár sosem látta még a foglyot, és fogalma sincs, ki lehet, érzi, hogy le kell jutnia oda, és meg kell próbálnia megmenteni az életét. Így arra kéri Rossót, hogy lemehessen vele, és segíthessen a sírásásban. Rosso végül nagy nehezen beleegyezik, sőt, még a rabokat is kiengedi kis időre a napfényre, Fidelio kérésére.

Aztán leszállnak ketten a sötét sziklaüregbe. A rab, mikor látja, hogy a sírját ásni jöttek, kérlelni kezdi Rossót, hogy értesítse feleségét, Leonórát a haláláról. Fidelio ekkor a hangjáról (merthogy nagy sötétség volt a földalatti veremben) azonnal felismeri évekkel ezelőtt elveszített férjét.

Azonban nem leplezheti még le magát, szó nélkül nekifog a sír kiásásának - a sírénak, amibe a férjét akarják eltemetni!

Hamarosan megérkezik Pizarro, hogy kivégezze a rabot. E pillanatban azonban Fidelio, azaz Leonora nem késlekedhet: pisztolyt szegez a börtönparancsnok mellének. Hogy győztesen került-e volna ki ebből az éles helyzetből, nem tudni, hiszen ebben a pillanatban hirtelen megszólalnak a trombiták, amik jelzik a miniszter érkezését, s Pizarrónak azonnal indulnia kell a köszöntésére. Így Florestan, a rab és Leonora megmenekülnek, és boldogan ölelhetik át egymást.

A miniszter azt a hírt hozza, hogy a király kegyelmet adott valamennyi elítéltnek. Leonora így maga vezetheti fel a napfényre Florestant. A sápadt, a napfény szokatlanul vakító erejét még nehezen bíró rabban a miniszter felismeri régi barátját, akivel annak idején együtt harcolt az igaz ügyért.

Végül tehát győz a jó: Pizarro elnyeri méltó büntetését, ő lesz a föld alatti cella új lakója. A rabok mind kiszabadulnak, Marcellina pedig, Rosso lánya kezét nyújtja Jaquinónak, mikor megtudja, hogy Fidelio valójában Leonora, Florestan hű felesége, aki még a föld alól is előkerítette szeretett férjét.

Sulinet.hu