Mozart maga a színmûvet ?német opera? alcímmel látta el. Az õsbemutató 1791. szeptember 30-án Bécsben zajlott, Schikaneder színházában a starhembergi Freihaus auf der Wiedenben. Schikaneder maga játszotta Papagenót, az Éj Királynõjét pedig Mozart sógornõje, Josepha Hofer alakította. Az opera nem aratott azonnali sikert, azonban Schikaneder jó üzleti érzékének köszönhetõen lassanként mégis népszerûvé vált. 1792 novemberében Schikaneder már a századik elõadást jelenthette be a közönségnek.

Sarastro papjai kihirdetik, hogy Tamino méltó Paminára. Paminát azonban nem szabad a babonát terjesztõ anyjának visszaadni, hanem Taminóval kell összeadni.

Tamino és Papageno elsõ próbája abban áll, hogy a kísértés során némának kell maradniuk. A három hölgy fellép. Tamino néma marad, de Papageno megtöri a hallgatását.

Pamina alszik a kertben, amikor Monostatos közelít.

Az Éj Királynõje megjelenik (festmény egy 1815-ös német elõadásról)

Taminót a vadonban egy kígyó támadja meg. Elájul, de három hölgy, az Éj Királynõjének szolgálói, megmentik, hogy ne ölje meg a kígyó. Mindhárman beleszeretnek Taminóba, és reménykednek, hogy megszerezhetik maguknak; elhagyják a színpadot.

Tamino felébred, és találkozik Papagenóval, aki azzal henceg, hogy õ ölte meg a kígyót. Ezért a visszatérõ szólgálólányok megbüntetik, nem tudja kinyitni a száját.

Figaro és Susanna esküvõjükre készülõdnek. Almaviva gróf, a gazdájuk azonban ? szemet vetvén Susannára ? újból érvényesíteni akarja az idõközben megszüntetett feudális kiváltságot: az elsõ éjszaka jogát. Ugyanakkor féltékeny Cherubinóra, a midenkinek udvarló kis apródra ( az operairodalom elsõ "rajongójára" ). A grófné ? férje állandó gyanúsítgatására ? a jegyespárral szövetkezik. Miután kiderült, hogy Marcellina ? akihez egy régi adóslevél alapján hozzá akarják kényszeríteni ? Figaro tulajdon édesanyja, nem lehet tovább halogatni az esküvõt.

Elsõ jelenet: Elvira háza mellett. Leporello azzal fenyegeti Giovannit, hogy kilép a szolgálatából, õ azonban pénzzel lecsillapítja (Duett: Eh via buffone -- ?Menj már, te bohóc?) Giovanni el akarja csábítani Elvira szolgálólányát, és rábeszéli Leporellót, hogy cseréljenek kabátot és kalapot. Elvira az ablakhoz jön (trió: Ah taci, ingiusto core ? ?Ó, hallgass, kegyetlen szív?). Giovanni lehetõséget látva elrejtõzik, kiküldi a kabátját viselõ Leporellót úgy, hogy Elvira láthassa, és rejtekhelyérõl énekelve meggyõzi Elvirát, hogy megbánta a bûneit és vissza akar térni hozzá.

Elsõ jelenet: A Kormányzó kertje. Leporello kint õrködik Donna Anna háza elõtt. Don Giovanni, Leporello gazdája beszökött a házba, hogy elcsábítsa Donna Annát. (Leporello áriája: Notte e giorno faticar ? ?Éjjel-nappal fáradok?.) Megjelenik Donna Anna, üldözi az álarcos Don Giovannit, meg akarja tudni, ki az, és segítségért kiált. (Trió: Non sperar, se non m'uccidi ? ?Ha csak meg nem ölsz, ne reméld?) Megjelenik a Kormányzó, Anna apja, és párbajra hívja Don Giovannit, Anna az apja közeledtére sietve visszamenekül a házba.

Tiborc és Melinda eljutnak a Tisza partjára. Melinda zaklatott lelke mind jobban háborog. Közben vihar támad, s Tiborc nem tudja megakadályozni, hogy Melinda gyermekével együtt a habokba ne vesse magát. A királyt hazatérvén a hadjáratból felesége ravatala fogadja. Bánk bátran elõáll, s elmondja: õ a tettes, de bárki megtette volna helyében ugyanezt, aki a szívén viseli az ország sorsát. Az ország két õsi törzsének sarja, Árpád és Bor vére, a király és a bán között csak a párviadal tehet ítéletet.

Bánk az ország nyomorán kesereg. Töprengéseit egy elõször tolvajnak nézett öreg paraszt szakítja félbe, akiben csakhamar egykori megmentõjét, a hû Tiborcot ismeri fel. Panaszáradatát, keserû sorsát meghallva még inkább elkeseredik. Ekkor éri a hír, Ottó terve sikerrel járt, Melindát meggyalázta. Bánk haragja elõször felesége ellen irányul, a vele történteket megismerve és az asszony zavart állapotát látva azonban rádöbben a felbujtó és az ország minden nyomoráért felelõssé tehetõ királyné bûnösségére, ezért szobájába indul, hogy felelõsségre vonja.

II. Endre hadjáratot vezetve távol van országától, a hatalmat távollétében Bánk bán képviseli, aki ura szilárd támasza és tántoríthatatlan híve. Míg a visegrádi várban folyik a pazarlás, a királyné és hívei két kézzel herdálják a javakat, mulatság mulatságot követ, a nép egyre nagyobb nyomorban él. A magyar urak mind békétlenebbek, és Petúr bán, a bihari fõispán áll mozgalmuk élén. Haragjuk és bosszúvágyuk a merániak, az országot kisajátító idegenek ellen irányul.

Verdi operájának ?egyfajta bemutatójára? készül a Magyar Állami Operaház - jelentették be a hivatalos sajtótájékoztatón. A szókapcsolat jelen esetben Vidnyánszky Attila debreceni Végzet-rendezésének budapesti felújítását takarja, amely - szintén a debreceni társulattal - járt már az Andrássy úton vendégjátékon a nyári fesztivál keretében.

Új produkció tehát, mert - amint a rendezõ rámutatott - a díszleten kívül minden más paraméter megváltozott, hiszen a debreceni énekkart a létszámban bõvebb budapesti váltja fel, továbbá minden szólista új az elõadásban, a rendezés pedig hozzájuk igazodott a próbafolyamat során.