Tiborc és Melinda eljutnak a Tisza partjára. Melinda zaklatott lelke mind jobban háborog. Közben vihar támad, s Tiborc nem tudja megakadályozni, hogy Melinda gyermekével együtt a habokba ne vesse magát. A királyt hazatérvén a hadjáratból felesége ravatala fogadja. Bánk bátran előáll, s elmondja: ő a tettes, de bárki megtette volna helyében ugyanezt, aki a szívén viseli az ország sorsát. Az ország két ősi törzsének sarja, Árpád és Bor vére, a király és a bán között csak a párviadal tehet ítéletet. Már-már sor kerül a kardok kirántására, amikor gyászmenet érkezik, amely Melinda és gyermeke holttestét hozza. „Nincs a teremtésben vesztes, csak én” – engedi le megtörten karját Bánk. A királynak nem kell bosszút állnia, megtette ezt helyette a sors.

wikipédia.hu