Megszólaltak a harangok.

Érces, zengő hangjuk már bejárta a világot, eredménytelenül. Még most sem hajlandó senki tudomást venni a Föld történetében ez idáig legnagyobb és legfenyegetőbb veszedelemről, melynek már úgy tetszik be, kell következnie.

Szólnak a harangok

Afrika forró, kínt lehelő tájairól, ahol az élet semmi, és a kicsinyes érdek minden. Éhezők nyúlnak vézna, erőtlen karjaikkal azok felé, akiktől segítséget várnak, de csak üres, lélektelen szavakat s szenvedést hozó, gyilkos fegyvereket kapnak.

Kihalófélben levő vagy még fel sem fedezett állat s növényfajok jajkiáltásai üvöltenek bele a csendbe a közöny és a felelőtlenség csendjébe...

Szólnak a harangok

Dél-Amerika felperzselt füvű pusztái és megsebzett hegygerincei felől. Megvakult juhok bégetnek szívszaggatóan, és minden élőlény árnyék után kutat. A lét itt csak állapot, hisz a leghatalmasabb ellenfél a Nap. A Nap, mely gyilkos sugaraival vakít állatot, s kényszerít látni embert, aki még a saját szemének sem akar hinni. Nem hisz, mert remél. Reméli, hogy mindez valótlan, vagy egyszerűen nem is kíván tudomást venni arról, ami régtől fogva tény

.
Szólnak a harangok

Az Amazonas partjairól, milliónyi állat és növény esdekel velük saját életterük fennmaradása érdekében a Föld legnagyobb őserdejében, ahol modern, éles fogú gépek pusztítanak. Sorra dőlnek a sudár fák, melyeket alig lehet pótolni, hisz évtizedek kellenek, míg felnőnek, s oxigént adnak a bolygónak, ha addig ki nem vágják őket...

Igen. S szólnak a harangok

a szeméthegyek mélyéről. Mérges vegyszerek, soha fel nem bomló műanyagok fenyegetik elnyeléssel a bolygót.

Szólnak a harangok

A Sárgafolyó és a Jangce mellől, és jó okuk van rá. Embermilliók, sőt lassan már milliárdok szoronganak, miközben napról-napra, óráról-órára, percről-percre többen lesznek. Megannyi éhesen tátongó száj, amely élelmet követel... Később már nem éri be ennyivel, élőhelyet és jólétet kér talán joggal.

Szólnak a harangok

Európa keleti sztyeppéi felől, hisz itt a bűnözés és a korrupció virágzik. Az emberek létbizonytalanságban, nyomorban tengetik életüket, s félnek. Félnek az agressziótól és az éhségtől, de nincs ki megvédené őket. Megvédeni mindattól, ami hivatalosan nem is létezik...

Szólnak a harangok

A Balkán irányából...Európa pedig hallgat. Némán nézi a pusztulást, amelyért ő is felelős. Nyilatkozik emberi jogokról, toleranciáról s a saját hangjától nem hallja, hogy

SZÓLNAK A HARANGOK!