Most már lassan egy hete fejgőrcsőkkel küzdők, nem bírok időben felkelni, a közérzetemet is elég gyengének érzem,tegnap már a kezeim is remegtek,ami megijesztett egy kicsit.Sok volt a stresszből, a kilátástalan helyzetekből??!!Nem szeretnék kikötni a pszichiátrián, betegállományt semmiképp nem engedhetek meg magamnak, legalább október végéig, sőt, még kéne valami plusz bevételi lehetőség is. Teszem a dolgom rendesen, nem figyelem magam, főzők,a  házimunkát csinálom, eljárok rendesen melózni és ott is a lehető legmaximálisabban ellátom a teendőmet, olvasok, hímzek, rejtvényfejtek, netezek, mégis ijesztő az állapotom.A családnak meg sem merem mondani, mert tudom a reakciókat, és megjegyzéseket,miket mondanának.A gyermekeimet meg semmiképp sem szeretném megijeszteni, vagy csak a gondommal terhelni őket, amúgy is messze vannak, ez nehogy plusz gondot okozzon nekik.A fizikóra is hiába jártam, úgyanúgy fájnak a kezeim, és zsibbadnak éjjel is, pedig csak két kezelés maradt el, de a kihagyások miatt két kezelésre már nem volt értelme visszamenni, meg pihenni sem tudtam a kezelések alatt, sőt a kezelésről mentem melózni, szóval ennyit ért lefutkozni a kórházba majdnem két hónapig.

Hogy lehet valaki magányos, már sokszor gondolkodtam rajta, de most már tudom.A gyermekeim itthon voltak, az nagyon jó volt, csak rövid ideig.Igaz sokat kommunikálunk a neten keresztül, de minden gondomat nem zúdíthatom rájuk, csak annyit amennyit a kis szívük és lelkük megenged.

De mégis sokszor magányos, és elkeseredett vagyok, mert minden egészségi, anyagi, családi problémát nekem kell kézben tartani, megoldani, segíteni stb.Jó, hogy rám lehet számítani, és számítanak is rám, de minden egyedül, és ennyi időn keresztül sok, és egyre nehezebb.A legrosszabb, hogy nem látom a végét, nem tudom meddig tart, mikor súlyosbodik, vagy enyhül a gond, probléma.A felszólítások, levelek csak jönnek.Az egészségi gondok mindig több, nem, hogy kevesebb lenne, a családi problémákról nem is beszélve.A szüleim, anyósom csak nem lesz fiatalabb,és egyik gond elmúlik jön helyette másik, és segíteni érdemben nem igazán mert nem vagyok orvos, lelkileg ott tudok lenni mindenki mellett, fizikailag is, de ennyi, tudom néha ez is elég, vagy valamilyen színten segítség, de mégis tehetetlennek érzem magam.Anyukám nem javul, apám meg kifárad, kikészül ettől a helyzettől, anyósom is szenved, még egy műtét elött van, szóval nem egyszerű.

Na, megtörtént, elmúlt,sajna vége lett.Hétvégén általános iskolai találkozonk volt, kevesebben jelentek meg, mint szerettem volna, de jó hangulat volt. Néha kell ilyen kikapcsolódás, bár sűrűbben lehetne, na mindegy egyenlőre annyi, hogy jövő májusban találkozunk, mert elérjük a félszázas kort:D, ami nem fáj, csak van akinek kellemetlen. De nem is ez a lényeg, ki mennyi idős!!!

A családban a dolgok nem ilyen vidáman alakulnak, édesanyám még mindig kórházban, most anyóskámnak intézgetek vizsgálatokat, nehogy unalmasak legyenek a napjaim.A kezeléseim még tartanak, úgyhogy zsúfolt napjaim vannak.Már jó lenne egy kis lazítás, majd kb két hét múlva, hazjönnek a csemetéim, és 6 napig szabadnapos és szabadságon leszek, és nagyon várom!!!

Már harmadik hónapja melózok, tetszik, igaz nem álmaim állása, de megfizetik.Igaz az orvoszsakértő szerint lealacsonyodtam, mert nem a végzettségemnek megfelelő melót csinálom, és azért vagyok beteg.Kérdem én, amíg a zsakmámban dolgoztam miért voltam beteg, miért voltak műtéteim?!

Holnap végre látom a fiamat teljes életnagyságban, már alig várom, mert idén még nem volt itthon.Remélem örülni fog az ajándékának, kis apróság és hasznos dolog.

Mostanában megint zűrősek, húzósak napjaim, fáradt vagyok, de majd csak elmúlik.Hozzá kellne szoknom az éjszakai melóhoz is, meg mellette a napi teendőket jól beosztani.De jön a jóidő és talán mindent másképp látok majd.

5-én elkezdtem melózni, bár nem álmaim állása, de kapok fizut, legális, és nem stresszes,már ez is sokat számít.Délelöttjeim szabadok, van ídőm sok mindenre, főzésre, háztartásra, dokikra.Úgy néz ki lesz egy kisműtétem, amitől igazán nem félek, inkább az altatás utáni állapottól.Remélem komplikációmentes lesz, és nem kell sokáig kórházban lennem, csak az előre tervezett ideig.Bízom benne, hogy ha folyamatosan tudok melózni az adósságaim apadnak, és csak aktuális számlák várnak majd rám a postaládában, és nem lesz elmaradásom.Igaz ebből a fizetésből havi színten fentlehet maradni, de legalább nyugodtabb hónapoknak nézek majd elébe.Igaz az elmaradásaim még számottevőek, de bízom a megoldásban.Úgyhogy megint talpra estem úgy érzem, igaz lehet, hogy ez már a nagyon sokadik, de még belefér, és ennél rosszabb nem lesz.

Hát elsején mégsem kezdtem melózni, bár megjelentem a melóhelyen, de hazaküldtek, mert valami gond van a műkődéssel, tehát papíron jelenleg van melóhelyem, de fizikailag itthon várok a csodára.De meddig??Nézek más hely után, talán találok valami megfelelőt, de nagyon nehéz!!Miért mindig velem történnek ezek a dolgok, most mi lesz, anyagilag annyira a béka segge alatt vagyunk, hogy kilátástalanabbnak még nem láttam a helyzetünket.Megint érzem, hogy a leki gondjaim miatt, bár próbálok jopofizni, meg nem idegesnek tünni, de elhatalmasodnak a "betegségsim "tünetei, megint jobban zsibbadnak a kezeim, állandóan álmos vagyok, nincs kedvem semmihez, stb.Szóval hamarosan történjen valami, mert nem szeretnék visszaesni a mélypontra!!Tudom másoknak is vannak gondjai, de hát azt már többször is említettem, nem tud megvigasztalni, és nem vagyok irigy, de jobb lenne, ha nem kéne osztozkodnom annyi emberrel, vagyis mindenkinek miért kell, hogy annyit szenvedjen, és lefogadom, hogy a zöme ezen embereknek nem önhíbájából kínlódik.

Remélem mindenkinek teljesül az álma , és jobb éve lesz,mint volt, vagy legalábbis aki elégedettebb volt, Neki hasonlóan alakul majd az új év!Nekem annyiban javult a helyzetem, hogy most találtam melót, elsején kezdek, igaz nem álmaim állása, de nyugis, legális és még fizetnek is érte.Aki gondban van, ne legyen válógatós.A munka, az munka, és pénz nélkül akárhogy is szeretnénk nem lehet megélni.

Akarácsonyom a lehetőségekhez képest jól sikerült, itthon voltak a gyermekeim és ez minden ajándéknál többet jelentett.Sajnos ajándékozás terén a leggyengébb évünk volt, de most legalább arról szólt a karácsony amiről mindig szólnia kell, a SZERETETRŐL, és az együttlétről.És ez nem is rossz dolog, higgyék el nekem, ez a legszebb dolog, ha a család együtt ünnepel, és nincs veszekedés, betegség, stb.

Tegnap volt nálunk a családtámogatótól egy hőlgy, de igazán nem tudott segíteni a gondunkon.Az az igazság, hogy a férjmért megmagyarázhatatlanul ragszkodom, holott, még magamnak sem tudom igazán megmagyarázni, hogy miért.Mindenki ezt kérdezi, mert teljesen egyedül vagyok a gondolataimmal, sőt a próblémák megoldásával is.Ma pl. azt mondtam, hogy nem megyek vele haza anyosómhoz, sőt lehet, hogy fel sem kelek, erre megkérdezte, mi a fene a bajom, szóval ennyire elzárkozik a gondolattól is, tegnap azt mondta nem akar megint depressziós lenni, vele nem fog kibabrálni senki többet, nem akar menni meberek közé,tudom a sebnyalogatás jó, de nem old meg semmit, én meg nem alszom, mert állandóan a megoldáson gondolkodom, mit, hogyan, merre, miért, s meddig, de nem találok választ.De az sem jó, ha nem gondolkodom, mert nagyon jó gyermekeim vannak, de őrájuk nem terhelhetem a gondjainkat, ha nem tudok nekik adni, elvenni meg hogyan mernék?!Aranylányom is melót keres, a picifiam meg tanul,dolgozik fenntartja magát,ez nagy segítség még így is.De nekik is tudniuk kell, hogy mi, bajban vagyunk.

Nem tudom mennyire megszokott, de még megsem beszéltük a felmondásomat, a kilépésemet, stb, már gondoskódtak utódról, nem semmi.És én még meglepődőm dolgokon, ennyire naiv vagyok??!!

De tényleg hogyan tovább??!!Most csak annyit tudok, hogy van  egy két időpontom, mikor vizsgálatokra megyek, és az omszi elé, de azután.Jó regisztrálok álláskeresőként, de mire jelentkezzek?! Mit merjek bevállalni, mi az amit megtudok még csinálni??!!

Szóval elöszőr a fejemben kell rendet tennem, vagy egyáltalán?!Eddig úgy éreztem elbírok dolgokkal, meg tudok csinálni ezt-azt, és mégsem???

Hát már elég régen írtam bejegyzést, és volt egy jónak mondható 8 hónapom, amikor ídőm sem volt nagyon a géphez ülni és aránylag jól alakultak a dolgaim, de most megint próbára akar tenni a sors, az az érzésem, hogy elöző életemben macska voltam, vagy a teremtő azért találta ki személyemet, legyen kit próbára tehessen, hányszor tud talpraállni a semmiből.

A fiam kényszerhalasztás után megszerezte a bsc-s diplomáját és jár tovább az ELTE-n msc-re, mellette van részmelója is, a lányom helyzete aránylag jónak mondható, igaz Ő is álláskeresésben van.A férjem helyzete változatlan, de ÉN, szóval megint a földre huppantam.9 hónap munkanélküliség után tavasszal találtam egy jó melót, igaz nem sok fizetésért, mint csökkentmunkaképességű, de jóléreztem magam, jó volt a társaság, és én azt hittem, tudom azt a templomban kell, de abban a tudatban voltam, hogy jól is végzem a melómat, hát megint tévedtem, mert úgy döntöttek, ennyi volt, köszönik a munkámat.Ez megint derültégből villámcsapásként ért.