Sajna az ember nem tud, csak a saját dolgával foglalkozni, hiába mondom, hogy csak magammal foglalkozom, meg a saját próblémámmal, de a család az család, és nem tudok felülkerekedni a családi gondokon,nem tudom figyelmen kívül hagyni a családom egyéb próblémáit,mert valamilyen színten engem is érint!!

Mostanában úgy érzetem, hogy megnyugodhatok, rendeződtek valamelyest az anyagi gondjaim, legalábbis annyira, hogy csak aktuális csekkjeim vanank, nem több hónaposak, mint eddig, igaz így is meg kell gondolnom, mikor mit és mennyit adok fel, mit merek megvenni, de ez már nem olyan rémísztő.apukám is és testvéreim is küszkődnek a gondjaikkal, és nem tudok segíteni, főleg nem anyagilag, lelkileg igen, de az nem mindig elég.Nem tudom mi lesz a vége a próblémáknek, sőt azt sem, hogy meddig tart.

A csemetéim a hétvégét együtt töltötték, aminek én nagyon örültem:D Ez is ritka, ráadásul, világot is látott a fiam:D Néha jó, ha a munkahely kiküldi a dolgozóit, mert így összeköthető a munka, élménnyel is.Nagyon örültem, hogy a webkamerán keresztül, egyidőben tudtam beszélni a két gyermekemmel, és láthattam Őket, mégha tőlem messze is voltak.Nagyon jó testvérek, és tudnak egymásról, törődnek egymással, mindent megbeszélnek.Remélem soha nem szakadnak el egymástól a távolság ellenére!

Úgy néz kia, a volt koleganőm elült, vagy megbékélt a dolgokkal, vagy nincs pénz a telefonján:D

Sajnos a családban nem rendeződnek a problémák, ami a gyakori fejfájásomnak nem kedvez.Sajna tehetetlennek érzem magam ezekben a megoldatlan ügyekben, mert nem tudom kinek mit, hogy higgyek, mit tanácsoljak?!Igaz tanácsaim vannak, meg ötleteim, de nem bizots, hogy az ellentéteket megváltoztatná.Mindig van saját problémája mindenkinek, és nem mehet el a család egyéb problémái mellett, mert előbb-útóbb mindenki érintet lehet a gondoknban,Struccpolitikát meg nem tanácsos alkalmazni!

Nem tudom meddig, és miért, de nem hagyja abba a volt koleganőm agyalázkodó sms-ek írását!Nem tehetek a leépítésről, semmi közöm hozzá, de ha lenne is... mégis miért nem lehet tudomásul venni a tényeket és azon gondolkodni, hogy hogyan oldja meg a kialakult helyzetet?! Arra pazarolná az energiáit!Nagyon kellemetlen, az nem megoldás, hogy állandóan kikapcsolom a mobilomat, bármikor hívhatnak olyan dolog miatt, ami feltételezi az elérésemet, és szükségességét.Tudom, hogy az eszéhez kell érteni, de akkor is, és kikérem a gyalázkódásában leírt jelzőket, akármilyen a külsőm, nem szégyellem, másrészt, meg attól, hogy valaki úgy néz ki, ahogy, attól a belső énje a fontos, és nem köpöm magam szembe a tükörbe, mert a lelkiismeretem tiszta.

Már kezdtem áttérni a pozitiv szemléletre, mosolyogtam, nyugodtnak tűntem,lenyeltem minden olyan meggondolatlan véleményt amivel megbánhatnék valakit, de hiába volt?! A munkahelyen leépítés volt, és az egyik ,mostmár volt kolleganőm azt képzeli, hogy közöm van hozzá, hogy neki most állásvadászatot kelle folytatnia, pedig isten látja lelkemet, még nem is gondoltam volna ilyenre!!Hívógat, zaklat, sérteget, és ettől nagyon kiborultam, holott tudom, hogy nem érdemes, de bánt, maga a feltételezés is, hogy én küldettem el, de az üzenetei, tudom, hogy beteg, sajna szó szóros értelmében, de akkor is, hogy jőn ő ehhez??!!

Elteltek az ünnepek ami jó, csak az a sajnálatos, hogy a gyermekeim is visszamentek.Nagyon jó volt négyesben az ünnepek alatt.

Sajna a családban még mindig vannak próblémák, és a munkahelyemen is, mert az egyik kolleganőm teljesen hangulatember, és ez néha elég ilyesztő, főleg ha "kiakad"!Ma pl. azt mondta nekem, hogy vénasszony vagyok egyéb jelzők kiséretében, egy pöttyet nagyon rosszul esett.Nem tud leszakadni a volt barátjáról, aki még azt sem érdemelné meg, hogy a nevét kiejtse, és állandóan körülőtte forog minden gondolata, és néha elég rémísztő!

Minden nap ugyanolyan , mint az elöző, meló, alvás, házimeló, és néha egy kis netezés vagy tv.De amit a tv-ben adnak az szánalmas!Ha van film, az már tizenvalahányadszor látott, a valóságshók meg undorítóak, egy-két csatornán néha látható értelmes vetélkedő, vagy valami kikapcsolást igérő előadás, koncert, vagy színdarab.Maradnak a sport és természetcsatornák, amik nézhetők, és érdekesek.Úgyhogy az olvasás is felemelőbb élmény.Csak a magány nagyon elvíselhetelen.Megint pár nap lesz amikor együtt lesz a család karácsonykor, de akkor is melóba kell menni, ami elveszi az ídőt a gyerekektől, sajna ez a mai élet.Régen az ünnepek szentek voltak, a családról szólt, ennek már vége, s ha valaki saját életében szeretné bensőségessé tenni, csak részben tudja, mert hát nem lehet bezárni a munkahelyeket, hogyan képzelhetnénk a mai világban ilyet.

Voltak itthon a gyerekeim, ami nagyon jó volt, és élménydús.A kislányommal elmentünk Gospel koncertre, ami tényleg nagyon kellemes és jó volt, kikapcsolt.Tényleg jól sikerült az a pár nap, mert dolgozni sem kellett mennem, csak a gyerekeimmel foglalkozhattam.

Azóta megint sürűsődtek a gondok,és úgye itt volt a halottak napja is ami megint negativ hatással csapott le rám.

Sajnos anyósom állapota nem javul, nem halálos beteg hálisten, de nagyon kiakasztó szegénykém, mindent elfelejt, napi szinten jelentkezik nálunk, persze telefonba minden gondjával, és a távolság miatt nem egyszerű kezelni a dolgait.Ajánlataikat vagy elutasítja, vagy meg sem hallgatja, tiltakozik minden ellen, de közben meg reklamál, mert gondolom az információk keveregnek a fejében és nem rakja össze a dolgokat, és mást hoz ki belőle,mint  ami valójában.Csak ne öregednénk meg!!

Na már csak 5-öt kell aludni, és itthon lesznek pár napig a gyermekeim, ami sajnos nem sűrűn fordul elő.Nagyon várom, szeretnék már ott tartani és az ídőt megállítani egy ideig, hogy ne múljon el hamar! De tudom, hogy ez nem lehetséges, tehát örülni kell majd minden együtt töltött pillanatnak:D

Egyébként a lelkiállapotom elég ingatag, próbálok jókedvű, nyugodt lenni, de a mindennapi gondok ezt nem nagyon engedik,igaz azért elég jól bírom, talán menni fog hosszabb távon.A családi és pénzügyi problémák sajnos folyamatosak, valami megoldódik, és váratlanul jön más probléma, és ráadásul Murphy törvénye is folyamatosan érvényesül, ami nem csak bosszúságot, de plusz kiadást is eredményez, na mindegy, ez van, le kell nyelni a békát!!!

Két hete vagy már több is, gondoltam, mától carpediem, de a sors nem így gondolta, 5 perc alatt megint a balsors ért utol, két hét gipsz, ráadásul a jobb kezem, sajna most sem jó a műkődése, nem olyan ami megfelelne, tornásztatom, de csak nem akar jobb lenni.Ez nagyon hiányzott!!! Nem elég, hogy a melóból is kiestem egy kis időre, de a házimunkám is korlátozott, a fürdésnél nem beszélve , nem igazán tudok úgy műkődni, ahogy kellene.Csak jobb lehet ez is, mert nem hiszem, hogy mindig csak a rossz ér utol.Már rámférne egy kis jó is.De a jó várat magára.Úgyhogy a pillanatoknak örülök, mint mikor itthon volt hétvégén a gyermekem,és a barátnője.Nagyon jó volt, csak rövid ideig tartott.Majd októberben a kicsilányom is jön haza, és lesz anya-lánya napunk, ami egy kicsi kárpótlás lesz, de sajna az is csak pár  pillanat lesz.De annak is nagyon örülni fogok.Addig is kizökkenek a mindennapi gondokból, melankóliából.