Nem tudom mi van, de nem tudok kikeveredni a rossz hangulatból,talán most jön ki rajtam minden , amit eddig próbáltam erősnek látszódva elviselni és végigcsinálni.Azért ennyi gond, tudom másnak még több is van, egyszerre és egymásután azért feldolgozhatatlan, nem bírok velük.Egyedül nem!!Van mellettem társ, meg vannak gyermekeim, de a gyerekeknek elvből nem nyafogok, a párom, meg átment olyan "patópál sé hasonló"félékbe! csak azt hallom, ne idegeskedj, felesleges, mások is..., na igen, de az hol nyugtat, ha más is kínlódik?!Mindig lesz, meg volt valahogy, na ja, de az is rajtam múlt, hogy mindig próbáltam a lejtőt kiegyenesíteni és nem meredekebbé tenni.De meddig tudom "büntetlenül" csinálni, egyszer csak a szerveztem azt mondja, hogy ennyi, most pihenj, vagy baj lesz, és akkor?!

Egy ember meddig bírja egyedül megküzdeni a mindennapok harcát?mindent elviselni, mindenkinek segíteni és kedvébe tenni???Már megint úgy érzem belefáradtam, és nincs eredménye semminek.Állandósul a fejfájásom, az alvás mennyiségéről és minőségéről nem is beszélve, állandóan fáradtnak  és álmosnak érzem magam.Nincs kedvem semmihez.Ha megyek az utcán még szomorúbbnak érzem magam.Rámosoygok egy ksibabára, kedvesen megszólítom, a kiskutyákat is megsimogatom, szolók hozzájuk, de aztán megint vissza a mélypontra.Ez meddig mehet negatív következmények nélkül.Betegállomány szóba sem jöhet, munkahelyemen igazából nyugodt körülmények között vagyok, de ott is magányosan.és sokat ,túl sokat tudok gondolkodni, ami ilyen esetben nem a legjobb.Olvasok, rejtvénytfejtek,hogy eltereljem a gondokról a gondolatokat, de már alapból szomorú vagyok, és ez nekem nem tetszik.Csak tudnám mit csináljak??!!

Ma 13-a van, és ez nekünk szép dátum, már 29 éve együtt vagyunk jóban és rosszban és felneveltünk két csodálatos gyermeket!!Akik szeretnek bennünket, és hálisten nem okoznak gondot,legalábbis minimális próbléma előfordul, de nem fáj miattuk a fejünk igazán.És ez jó!!Most itthon voltak szegénykéim, sajna szomorú alkalom miatt, édesanyámat, az ő nagyijukat elbucsúztattuk végső búcsúhelyén.Reméljük odafent békére lel, és vigyáz ránk!

De az élet megy tovább, muszáj ezt szemelött tartani és élni életünk.Remélem emléke nem halványul el minden családtag szeretettel emlékszik majd RÁ!!Nyugodjon békében.!!

Szegény édesanyám elsején ealudt örökre, nyugodjon békében!Neki már megkönnyebülés, csak akik ittmaradtunk, nekünk lesz nehéz.Apukámat nagyon féltem, hogy fogja viselni, de remélem erős lesz.

Na este megjött a Fiam, ami sajna elég ritka, mert Pesten van és melózik,jár  suliba, igaz most szünet van, de ha nincs különösebb programja, nem éri meg kifizetni annyi pénzt a vonatra!

Na a lényeg most itthon van, főzőcskézek neki:D,délután megyünk könyvesboltba, meg beszélgetünk nagyot:D

Este megyek melózni, de a kedvem is jobb lesz, mint máskor, az biztos:D

8-án meg a Lányom jön a barátjával, úgyhogy akkor három napig minden oké lesz:D

Remélem az idő is olyan lesz, hogy kellemes legyen a programjainkhoz.Valószínű elmegyünk a kalandparkba, erőpróba féle lesz:D

Sajna a mamákkal kapcsolatban semmi jó változás nincs!Anyosóm egyre feledékenyebb, és nehezen bírja a magányt!Anyukám nem javul, sajna, és nincs is remény, mert amilyen állapotban van ahhoz csoda kéne, hogy rendbejöjjön.

Az egyik kedves kolleganőm lebetegedett, így mostanában megint változik a beosztásom, egyedül leszek, borul a szabadnap is, de nem baj.Csak az augusztusi beosztást ne éríntse egyenlőre!Jön haza a kicsilányom, és az nem lenne jó, ha akkor megint valaki keresztül húzná a számításaimat.Végül is mindegy mikor melózok, a napok teljesen összefolynak, szóval nincs különösebb jelentősége a hétköznapoknak, vagy hétvégéknek.

A kolléganőmet azért sajnálom, mert bánata van és a betegsége csak testi tünet lehet, de remélem kiheveri, győzködőm, hogy otthon még rosszabb ilyenkor, mert a sebeit nyalogatja csak.Én már csak tudom, ki kell mozdulni, lekötni magunkat, úgy is nehéz, de ha betegségbe menekülünk csak rontunk a helyzetünkön.Lelki problémáknál a testi bajok fokozódnak!!

Megint itthon vagyok, de minek?! Nincs igazi programunk, egyedül meg nem olyan jó, kellemetlen bárhova is beállítani, biztos találnék ismerőst, de ha nem egyedül megy a programokra, akkor kellemetlen odamenni és szóval tartani bárkit is.

Még 2-3 hét és pár napig itthon lesz a gyönyörű lányom a barátjával, akkor jó lesz, és ha szerencsém lesz a fiam is hazajön, ha úgy tudja alakítani a programját.Szóval várható lesz pár jó és boldog napom.

Hát a mamák heylzete nem javul, igaz anyosóm már jobban van, most hazament, de anyukám még mindig kórházban és nem várható áttörő javulás, ami egy kicsit elkeserítő, kicsit, nagyon.!Most már lassan fél éve mást sem csinálok, ha erőt gyűjtők , kórházba vagyok látogatni, ami után persze a hangulatom még lejjebb esik, ami nem igazán lélekemelő.Nem tudom, hogy és miként lazítsak, olvasok, jó, tv-t nézek, na az már gázosabb, mert nincs normális müsor, ami igazán lekötne, vagy kikapcsolna.a zene valamennyire jó, de közben lehet gondolkodni, ami megint nem használ a hangulatomnak.Na de fel a fejjel, jönnek a gyerekek!!

Hát nagyon keveregnek bennem az érzések, nem is tudom viaskodok magammal az érzéseimmel, és még mindig valamilyen értelemben nagyon magányos vagyok.Nagyon, de nagyon fáradtnak érzem magam, úgy érzem, hogy muszáj volna kikakpcsolódni, de nehéz, igazán évek óta nem küldtem magam a szó valódi értelmében szabadságra.Az embernek kellene egy-két hét szabi, amikor kikapcsolódik, kirándul, esetleg a lakást átalakítja,és kb egy hét, hogy ezt kipihenje.De ez  kinek lehetséges?Néha ,ha szabin vagyok fáradtabban megyek vissza dolgozni a mindennapokba, mint elötte.

Hát a napjaim nem a legjobban alakulnak, szeretnék sok jó dolgot, de sem erőm, sem ídőm nincs.Még az ídő oké lenne, de az erőm és a kedvem, na nem panaszkodom, másnak még ennél is rosszabb lehet.Az anyagiak, úgy ahogy alakulnak, de egyébként, semmi jót nem várok.Gyermekeim most is távol, a férjem velem és mégis csak mellettem.Egy kis kikapcsolódás jó lenne, de hogy, hol és kivel??!!Na mindegy ez amaradjon az én problémám.Fő, hogy a gyermekeimmel minden rendben, sajna a szülökkel, anyóssal már nem az a helyzet,még mindig kórházban van az anyukám, anyós még műtét elött, szóval semmi jó, sőt....

2009 nyara óta nem tudtunk dülőre jutni, ma végre megjött a munkaügyi bíróságtól az ítélet!Leírták részletesen, elfogadtam, vagyis már nem fellebbeztem, akkor most miért kell 2 perc miatt Győrbe utaznom, küldjék vissza a papírjaimat és kész,melózok tovább, ahogy tudok, meg amíg engedik.A vizsgáló dokinak, meg üzenem, hogy nem én süllyedtem le, hanem a rendszer, hogy a mi korosztályunkat nem tudja alkalmazni.Egyébként meg mégis mi kell ahhoz, hogy ne csak 44%-os munkaképsség csökkenést állapítsanak meg, ami azt jelenti, hogy nem dolgozhatok bármit, és bárhogy, nem vagyok százas, járadék nem csak a szám járhat!?De az állapotom már nem javulhat, csak romolhat és két év múlva kell felülvizsgálat?!Mégis hogy tudjak normális munkaerőként elhelyezkedni???Csökkent munkaképességűként is csak ideig-óráig alkalmazzák az embert.rezsít meg fizetni kell, mert a felszólítások, fenyegetések jönnek,és híába nem tudom fizetni, beísmerem a tartozásaimat, de könyörgöm miből???Kölcsönt nem adnak, meg nem is bírnám, ennyi fizetésből meg mindenre nem fútja, ráadásul a munakídő besoztsáom is olyan, hogy mellékállásról szó sem lehet, a másik, hogy már nem is bírnám sajna!!