Egy ember meddig bírja egyedül megküzdeni a mindennapok harcát?mindent elviselni, mindenkinek segíteni és kedvébe tenni???Már megint úgy érzem belefáradtam, és nincs eredménye semminek.Állandósul a fejfájásom, az alvás mennyiségéről és minőségéről nem is beszélve, állandóan fáradtnak  és álmosnak érzem magam.Nincs kedvem semmihez.Ha megyek az utcán még szomorúbbnak érzem magam.Rámosoygok egy ksibabára, kedvesen megszólítom, a kiskutyákat is megsimogatom, szolók hozzájuk, de aztán megint vissza a mélypontra.Ez meddig mehet negatív következmények nélkül.Betegállomány szóba sem jöhet, munkahelyemen igazából nyugodt körülmények között vagyok, de ott is magányosan.és sokat ,túl sokat tudok gondolkodni, ami ilyen esetben nem a legjobb.Olvasok, rejtvénytfejtek,hogy eltereljem a gondokról a gondolatokat, de már alapból szomorú vagyok, és ez nekem nem tetszik.Csak tudnám mit csináljak??!!