Hát nagyon keveregnek bennem az érzések, nem is tudom viaskodok magammal az érzéseimmel, és még mindig valamilyen értelemben nagyon magányos vagyok.Nagyon, de nagyon fáradtnak érzem magam, úgy érzem, hogy muszáj volna kikakpcsolódni, de nehéz, igazán évek óta nem küldtem magam a szó valódi értelmében szabadságra.Az embernek kellene egy-két hét szabi, amikor kikapcsolódik, kirándul, esetleg a lakást átalakítja,és kb egy hét, hogy ezt kipihenje.De ez  kinek lehetséges?Néha ,ha szabin vagyok fáradtabban megyek vissza dolgozni a mindennapokba, mint elötte.

Hát a napjaim nem a legjobban alakulnak, szeretnék sok jó dolgot, de sem erőm, sem ídőm nincs.Még az ídő oké lenne, de az erőm és a kedvem, na nem panaszkodom, másnak még ennél is rosszabb lehet.Az anyagiak, úgy ahogy alakulnak, de egyébként, semmi jót nem várok.Gyermekeim most is távol, a férjem velem és mégis csak mellettem.Egy kis kikapcsolódás jó lenne, de hogy, hol és kivel??!!Na mindegy ez amaradjon az én problémám.Fő, hogy a gyermekeimmel minden rendben, sajna a szülökkel, anyóssal már nem az a helyzet,még mindig kórházban van az anyukám, anyós még műtét elött, szóval semmi jó, sőt....

2009 nyara óta nem tudtunk dülőre jutni, ma végre megjött a munkaügyi bíróságtól az ítélet!Leírták részletesen, elfogadtam, vagyis már nem fellebbeztem, akkor most miért kell 2 perc miatt Győrbe utaznom, küldjék vissza a papírjaimat és kész,melózok tovább, ahogy tudok, meg amíg engedik.A vizsgáló dokinak, meg üzenem, hogy nem én süllyedtem le, hanem a rendszer, hogy a mi korosztályunkat nem tudja alkalmazni.Egyébként meg mégis mi kell ahhoz, hogy ne csak 44%-os munkaképsség csökkenést állapítsanak meg, ami azt jelenti, hogy nem dolgozhatok bármit, és bárhogy, nem vagyok százas, járadék nem csak a szám járhat!?De az állapotom már nem javulhat, csak romolhat és két év múlva kell felülvizsgálat?!Mégis hogy tudjak normális munkaerőként elhelyezkedni???Csökkent munkaképességűként is csak ideig-óráig alkalmazzák az embert.rezsít meg fizetni kell, mert a felszólítások, fenyegetések jönnek,és híába nem tudom fizetni, beísmerem a tartozásaimat, de könyörgöm miből???Kölcsönt nem adnak, meg nem is bírnám, ennyi fizetésből meg mindenre nem fútja, ráadásul a munakídő besoztsáom is olyan, hogy mellékállásról szó sem lehet, a másik, hogy már nem is bírnám sajna!!

Most már lassan egy hete fejgőrcsőkkel küzdők, nem bírok időben felkelni, a közérzetemet is elég gyengének érzem,tegnap már a kezeim is remegtek,ami megijesztett egy kicsit.Sok volt a stresszből, a kilátástalan helyzetekből??!!Nem szeretnék kikötni a pszichiátrián, betegállományt semmiképp nem engedhetek meg magamnak, legalább október végéig, sőt, még kéne valami plusz bevételi lehetőség is. Teszem a dolgom rendesen, nem figyelem magam, főzők,a  házimunkát csinálom, eljárok rendesen melózni és ott is a lehető legmaximálisabban ellátom a teendőmet, olvasok, hímzek, rejtvényfejtek, netezek, mégis ijesztő az állapotom.A családnak meg sem merem mondani, mert tudom a reakciókat, és megjegyzéseket,miket mondanának.A gyermekeimet meg semmiképp sem szeretném megijeszteni, vagy csak a gondommal terhelni őket, amúgy is messze vannak, ez nehogy plusz gondot okozzon nekik.A fizikóra is hiába jártam, úgyanúgy fájnak a kezeim, és zsibbadnak éjjel is, pedig csak két kezelés maradt el, de a kihagyások miatt két kezelésre már nem volt értelme visszamenni, meg pihenni sem tudtam a kezelések alatt, sőt a kezelésről mentem melózni, szóval ennyit ért lefutkozni a kórházba majdnem két hónapig.