5-én elkezdtem melózni, bár nem álmaim állása, de kapok fizut, legális, és nem stresszes,már ez is sokat számít.Délelöttjeim szabadok, van ídőm sok mindenre, főzésre, háztartásra, dokikra.Úgy néz ki lesz egy kisműtétem, amitől igazán nem félek, inkább az altatás utáni állapottól.Remélem komplikációmentes lesz, és nem kell sokáig kórházban lennem, csak az előre tervezett ideig.Bízom benne, hogy ha folyamatosan tudok melózni az adósságaim apadnak, és csak aktuális számlák várnak majd rám a postaládában, és nem lesz elmaradásom.Igaz ebből a fizetésből havi színten fentlehet maradni, de legalább nyugodtabb hónapoknak nézek majd elébe.Igaz az elmaradásaim még számottevőek, de bízom a megoldásban.Úgyhogy megint talpra estem úgy érzem, igaz lehet, hogy ez már a nagyon sokadik, de még belefér, és ennél rosszabb nem lesz.

Hát elsején mégsem kezdtem melózni, bár megjelentem a melóhelyen, de hazaküldtek, mert valami gond van a műkődéssel, tehát papíron jelenleg van melóhelyem, de fizikailag itthon várok a csodára.De meddig??Nézek más hely után, talán találok valami megfelelőt, de nagyon nehéz!!Miért mindig velem történnek ezek a dolgok, most mi lesz, anyagilag annyira a béka segge alatt vagyunk, hogy kilátástalanabbnak még nem láttam a helyzetünket.Megint érzem, hogy a leki gondjaim miatt, bár próbálok jopofizni, meg nem idegesnek tünni, de elhatalmasodnak a "betegségsim "tünetei, megint jobban zsibbadnak a kezeim, állandóan álmos vagyok, nincs kedvem semmihez, stb.Szóval hamarosan történjen valami, mert nem szeretnék visszaesni a mélypontra!!Tudom másoknak is vannak gondjai, de hát azt már többször is említettem, nem tud megvigasztalni, és nem vagyok irigy, de jobb lenne, ha nem kéne osztozkodnom annyi emberrel, vagyis mindenkinek miért kell, hogy annyit szenvedjen, és lefogadom, hogy a zöme ezen embereknek nem önhíbájából kínlódik.