Tegnap volt nálunk a családtámogatótól egy hőlgy, de igazán nem tudott segíteni a gondunkon.Az az igazság, hogy a férjmért megmagyarázhatatlanul ragszkodom, holott, még magamnak sem tudom igazán megmagyarázni, hogy miért.Mindenki ezt kérdezi, mert teljesen egyedül vagyok a gondolataimmal, sőt a próblémák megoldásával is.Ma pl. azt mondtam, hogy nem megyek vele haza anyosómhoz, sőt lehet, hogy fel sem kelek, erre megkérdezte, mi a fene a bajom, szóval ennyire elzárkozik a gondolattól is, tegnap azt mondta nem akar megint depressziós lenni, vele nem fog kibabrálni senki többet, nem akar menni meberek közé,tudom a sebnyalogatás jó, de nem old meg semmit, én meg nem alszom, mert állandóan a megoldáson gondolkodom, mit, hogyan, merre, miért, s meddig, de nem találok választ.De az sem jó, ha nem gondolkodom, mert nagyon jó gyermekeim vannak, de őrájuk nem terhelhetem a gondjainkat, ha nem tudok nekik adni, elvenni meg hogyan mernék?!Aranylányom is melót keres, a picifiam meg tanul,dolgozik fenntartja magát,ez nagy segítség még így is.De nekik is tudniuk kell, hogy mi, bajban vagyunk.

Nem tudom mennyire megszokott, de még megsem beszéltük a felmondásomat, a kilépésemet, stb, már gondoskódtak utódról, nem semmi.És én még meglepődőm dolgokon, ennyire naiv vagyok??!!

De tényleg hogyan tovább??!!Most csak annyit tudok, hogy van  egy két időpontom, mikor vizsgálatokra megyek, és az omszi elé, de azután.Jó regisztrálok álláskeresőként, de mire jelentkezzek?! Mit merjek bevállalni, mi az amit megtudok még csinálni??!!

Szóval elöszőr a fejemben kell rendet tennem, vagy egyáltalán?!Eddig úgy éreztem elbírok dolgokkal, meg tudok csinálni ezt-azt, és mégsem???

Hát már elég régen írtam bejegyzést, és volt egy jónak mondható 8 hónapom, amikor ídőm sem volt nagyon a géphez ülni és aránylag jól alakultak a dolgaim, de most megint próbára akar tenni a sors, az az érzésem, hogy elöző életemben macska voltam, vagy a teremtő azért találta ki személyemet, legyen kit próbára tehessen, hányszor tud talpraállni a semmiből.

A fiam kényszerhalasztás után megszerezte a bsc-s diplomáját és jár tovább az ELTE-n msc-re, mellette van részmelója is, a lányom helyzete aránylag jónak mondható, igaz Ő is álláskeresésben van.A férjem helyzete változatlan, de ÉN, szóval megint a földre huppantam.9 hónap munkanélküliség után tavasszal találtam egy jó melót, igaz nem sok fizetésért, mint csökkentmunkaképességű, de jóléreztem magam, jó volt a társaság, és én azt hittem, tudom azt a templomban kell, de abban a tudatban voltam, hogy jól is végzem a melómat, hát megint tévedtem, mert úgy döntöttek, ennyi volt, köszönik a munkámat.Ez megint derültégből villámcsapásként ért.