Tegnap volt nálunk a családtámogatótól egy hőlgy, de igazán nem tudott segíteni a gondunkon.Az az igazság, hogy a férjmért megmagyarázhatatlanul ragszkodom, holott, még magamnak sem tudom igazán megmagyarázni, hogy miért.Mindenki ezt kérdezi, mert teljesen egyedül vagyok a gondolataimmal, sőt a próblémák megoldásával is.Ma pl. azt mondtam, hogy nem megyek vele haza anyosómhoz, sőt lehet, hogy fel sem kelek, erre megkérdezte, mi a fene a bajom, szóval ennyire elzárkozik a gondolattól is, tegnap azt mondta nem akar megint depressziós lenni, vele nem fog kibabrálni senki többet, nem akar menni meberek közé,tudom a sebnyalogatás jó, de nem old meg semmit, én meg nem alszom, mert állandóan a megoldáson gondolkodom, mit, hogyan, merre, miért, s meddig, de nem találok választ.De az sem jó, ha nem gondolkodom, mert nagyon jó gyermekeim vannak, de őrájuk nem terhelhetem a gondjainkat, ha nem tudok nekik adni, elvenni meg hogyan mernék?!Aranylányom is melót keres, a picifiam meg tanul,dolgozik fenntartja magát,ez nagy segítség még így is.De nekik is tudniuk kell, hogy mi, bajban vagyunk. Lenne ötletem a megoldásra, de sajna a párom egyikben sem partner, mert megrögzött ideái vannak és abból nem enged.Nem ismeri el, hogy önző, igaz bizonyos szempontból nagyon jó szíve van, és jó lelkű, de azonkívül ami kényelmes neki az a jó.és nem ismeri be,sőt még meg is sértődik, ha szemébe mondjuk, hogy ő aztán nem válogatós, nem önző, stb.Én meg birka vagyok, mert hagyom, tűrőm, elviselem a dolgokat, hiába mondja nekem, hogy ez így meg úgy lenne helyes, nem lesz jó vége, és akkor még büszke is magára, hogy ő előre megmondta.Szóval tényleg birka vagyok, de muszáj az embernek megalkudnia, ha valamit akar, mert ha csak azt tennénk, ami jó és eredményes, soha sehova nem jutnánk.Igaz ez az én véleményem, másrészt meg nem az én műfajom másokon áttiporni, ahhoz túl terézanyai lelkem van.Na, ja meg az önértékelésemmel is baj van, legalábbis ezt mondják, de hát én ilyen vagyok és azért lehet belémrúgni??!!De azért nem kéne!!!!