Nem tudom mi van, de nem tudok kikeveredni a rossz hangulatból,talán most jön ki rajtam minden , amit eddig próbáltam erősnek látszódva elviselni és végigcsinálni.Azért ennyi gond, tudom másnak még több is van, egyszerre és egymásután azért feldolgozhatatlan, nem bírok velük.Egyedül nem!!Van mellettem társ, meg vannak gyermekeim, de a gyerekeknek elvből nem nyafogok, a párom, meg átment olyan "patópál sé hasonló"félékbe! csak azt hallom, ne idegeskedj, felesleges, mások is..., na igen, de az hol nyugtat, ha más is kínlódik?!Mindig lesz, meg volt valahogy, na ja, de az is rajtam múlt, hogy mindig próbáltam a lejtőt kiegyenesíteni és nem meredekebbé tenni.De meddig tudom "büntetlenül" csinálni, egyszer csak a szerveztem azt mondja, hogy ennyi, most pihenj, vagy baj lesz, és akkor?!

Egy ember meddig bírja egyedül megküzdeni a mindennapok harcát?mindent elviselni, mindenkinek segíteni és kedvébe tenni???Már megint úgy érzem belefáradtam, és nincs eredménye semminek.Állandósul a fejfájásom, az alvás mennyiségéről és minőségéről nem is beszélve, állandóan fáradtnak  és álmosnak érzem magam.Nincs kedvem semmihez.Ha megyek az utcán még szomorúbbnak érzem magam.Rámosoygok egy ksibabára, kedvesen megszólítom, a kiskutyákat is megsimogatom, szolók hozzájuk, de aztán megint vissza a mélypontra.Ez meddig mehet negatív következmények nélkül.Betegállomány szóba sem jöhet, munkahelyemen igazából nyugodt körülmények között vagyok, de ott is magányosan.és sokat ,túl sokat tudok gondolkodni, ami ilyen esetben nem a legjobb.Olvasok, rejtvénytfejtek,hogy eltereljem a gondokról a gondolatokat, de már alapból szomorú vagyok, és ez nekem nem tetszik.Csak tudnám mit csináljak??!!

Ma 13-a van, és ez nekünk szép dátum, már 29 éve együtt vagyunk jóban és rosszban és felneveltünk két csodálatos gyermeket!!Akik szeretnek bennünket, és hálisten nem okoznak gondot,legalábbis minimális próbléma előfordul, de nem fáj miattuk a fejünk igazán.És ez jó!!Most itthon voltak szegénykéim, sajna szomorú alkalom miatt, édesanyámat, az ő nagyijukat elbucsúztattuk végső búcsúhelyén.Reméljük odafent békére lel, és vigyáz ránk!

De az élet megy tovább, muszáj ezt szemelött tartani és élni életünk.Remélem emléke nem halványul el minden családtag szeretettel emlékszik majd RÁ!!Nyugodjon békében.!!

Szegény édesanyám elsején ealudt örökre, nyugodjon békében!Neki már megkönnyebülés, csak akik ittmaradtunk, nekünk lesz nehéz.Apukámat nagyon féltem, hogy fogja viselni, de remélem erős lesz.