Hát nagyon keveregnek bennem az érzések, nem is tudom viaskodok magammal az érzéseimmel, és még mindig valamilyen értelemben nagyon magányos vagyok.Nagyon, de nagyon fáradtnak érzem magam, úgy érzem, hogy muszáj volna kikakpcsolódni, de nehéz, igazán évek óta nem küldtem magam a szó valódi értelmében szabadságra.Az embernek kellene egy-két hét szabi, amikor kikapcsolódik, kirándul, esetleg a lakást átalakítja,és kb egy hét, hogy ezt kipihenje.De ez  kinek lehetséges?Néha ,ha szabin vagyok fáradtabban megyek vissza dolgozni a mindennapokba, mint elötte.

Hát ez van, és azt hiszem ez a sorsom, hogy ezt így kell elfogadnom, csak fáradt vagyok, és "magányos", és szomorú!