Az egyik kedves kolleganőm lebetegedett, így mostanában megint változik a beosztásom, egyedül leszek, borul a szabadnap is, de nem baj.Csak az augusztusi beosztást ne éríntse egyenlőre!Jön haza a kicsilányom, és az nem lenne jó, ha akkor megint valaki keresztül húzná a számításaimat.Végül is mindegy mikor melózok, a napok teljesen összefolynak, szóval nincs különösebb jelentősége a hétköznapoknak, vagy hétvégéknek.

A kolléganőmet azért sajnálom, mert bánata van és a betegsége csak testi tünet lehet, de remélem kiheveri, győzködőm, hogy otthon még rosszabb ilyenkor, mert a sebeit nyalogatja csak.Én már csak tudom, ki kell mozdulni, lekötni magunkat, úgy is nehéz, de ha betegségbe menekülünk csak rontunk a helyzetünkön.Lelki problémáknál a testi bajok fokozódnak!!

Jobbulást kis kolleginámnak!!

Én nem értem a mai világot nincs már jól mükődő párkapcsolat? Hiába van egyg vagy több gyerek, nincs összetartó ereje?Hova megy így a világ, nem magányosoknak való az emberi élet! Társas lények vagyunk, kommunikálhatunk,megbeszélhetjük a problémákat, és mégis magára hagyjuk a másikat!?Emberek vissza a régi jó kis társasági élethez!!Nem csak internet, mobil és tv van!!De az internet is elvileg közösségformáló, de úgy látom a magányosok fóruma.