Sajna az ember nem tud, csak a saját dolgával foglalkozni, hiába mondom, hogy csak magammal foglalkozom, meg a saját próblémámmal, de a család az család, és nem tudok felülkerekedni a családi gondokon,nem tudom figyelmen kívül hagyni a családom egyéb próblémáit,mert valamilyen színten engem is érint!!

Mostanában úgy érzetem, hogy megnyugodhatok, rendeződtek valamelyest az anyagi gondjaim, legalábbis annyira, hogy csak aktuális csekkjeim vanank, nem több hónaposak, mint eddig, igaz így is meg kell gondolnom, mikor mit és mennyit adok fel, mit merek megvenni, de ez már nem olyan rémísztő.apukám is és testvéreim is küszkődnek a gondjaikkal, és nem tudok segíteni, főleg nem anyagilag, lelkileg igen, de az nem mindig elég.Nem tudom mi lesz a vége a próblémáknek, sőt azt sem, hogy meddig tart.

A jó események sajna elkerülnek, váratnak magukra, az élette, hogy lassan megint hazajön egy kis ídőre a drága kislányom, és vele néhány szép napot eltőlthetek, élményeket szerzünk, és azzal egy darabig feltőltődve elleszek:D

A remény hal meg utoljára, úgyhogy addig is fel a fejjel:D