Két hete vagy már több is, gondoltam, mától carpediem, de a sors nem így gondolta, 5 perc alatt megint a balsors ért utol, két hét gipsz, ráadásul a jobb kezem, sajna most sem jó a műkődése, nem olyan ami megfelelne, tornásztatom, de csak nem akar jobb lenni.Ez nagyon hiányzott!!! Nem elég, hogy a melóból is kiestem egy kis időre, de a házimunkám is korlátozott, a fürdésnél nem beszélve , nem igazán tudok úgy műkődni, ahogy kellene.Csak jobb lehet ez is, mert nem hiszem, hogy mindig csak a rossz ér utol.Már rámférne egy kis jó is.De a jó várat magára.Úgyhogy a pillanatoknak örülök, mint mikor itthon volt hétvégén a gyermekem,és a barátnője.Nagyon jó volt, csak rövid ideig tartott.Majd októberben a kicsilányom is jön haza, és lesz anya-lánya napunk, ami egy kicsi kárpótlás lesz, de sajna az is csak pár  pillanat lesz.De annak is nagyon örülni fogok.Addig is kizökkenek a mindennapi gondokból, melankóliából.

Anyagilag sem jönnek rendbe a dolgok, most hiányzott ez a kiesés a melóból, ez is csak rontott a helyzetünkön.A bank sem hagy békén minket megint, pedig nevetséges összegről van szó, nekik mindenképp az, nekünk sem nagy összeg, de mégis sok.Jó lenne már napi gondokig eljutni és nem visszafelé egyenlítgetni.Tudom sokan vannak így, de ez nem vigasz.Másodállásra sem vettek fel, ráadásul a baleset is az interjú után bekövetkezett , ami az esélyemet elvetette.Na erről ennyit, szóval, úgy értelmezem a dolgokat, hogy elégedjek meg azzal ami van, és ne akarjak változtatni, úgysem menne.Az ók, mert egyenlőre jó a melóhelyem, igaz nem álmaim állása, de legális, a családom velem van, igaz a gyermekeimet nem látom sűrűn, de napi színten kommunikálunk, ami jó, de sajna nekem nem elég.A férjem velem van, és remélhetőleg még szüksége van rám.Most már ő is jobban van, két hónap után megint rója a köröket a bicajával,meg eljár boltba, aminek én szemyélszerint nagyon örülök, mert az a program engem kiakasztott.Ha csekkek eltűnnének mármint a régiek, és csak az aktuálisak lennének atartóban, akkor már az sem érdekelne, hogy nincs más melóm, vagy más pénzbevételi forrásom, de amíg nem jövők egyenesbe azért, aggaszt a dolog.

Reméljük elöbb vagy utóbb ajó utolér!!!Ebben bízom!!

Na a másik gondom, hogy édesanyám meghalt sajnos, feladta a küzdelmet, és csendesen elaludt, nyugodjon békében!!!

Édesapámat nagyon féltettem, mert évekig, és főleg az utolsó fél évben látta anyát leépülni, nem volt neki könnyű.Most talált egy társat, aki hasonló helyzetben van, csak az unokái egy kicsit korainak és elfogadhatatlannakvagy nem is tudom minek tartják, de amúgy nem ellenzik, csak őket is mint engem meglepett, mert apukám 50 évig csak anyukámnak meg a családjának élt, de azzal vigasztalom magam, hogy az a várható életkorát meghosszabbítja, ami nekünk ugye jó.Remélem nem bábtják meg egymást a barátnőjével, és boldogok lesznek ahátralévő éveikben, szívből kívánom nekik, és mindenki elfogadja őket a családban!