Drága Barátaim! Ismerőseim!

Lassan itt az Anyák napja!
Mindenkinek van anyukája, nagymamája, a szerencséseknek dédije is.
Ne készüljetek semmilyen kal, csak menjetek el, látogassátok meg, vagy hívjátok fel Őket,nem kerül sokb ...tovább »a , de többet ér a kedves szó, mint bármilyen drága ! Csak fogjátok meg kezüket, kérdezzétek meg mi újság, és mosolyogjatok Rájuk, vagy csak beszélgessetek Velük, hallgassátok meg Őket! higgyétek el, amíg ezt megtehetitek boldogok lehettek.

Na végre sikerült állást találnom, igaz, mint csökkent munkaképességű, de jó helyre kerültem, olyan munkát találtam, amilyet kb szerettem volna.A pénz nem a legtöbb, de a munkanélkülinél biztosan több és jobb.

A Kicsilányom is itthon volt 3 napig, de cember óta csak a neten és telefonon érintkeztünk.Ráadásnak a Picifiam is hazajőtt, a két manó majdnem egy éve nem találkozott, mert mindig kerülték egymást, Ha valamelyik itthon volt a másik biztos nem.De ez így nagyon jó volt.Végre négyesben voltunk, ha csak pár órát is, de ez nagyon hiányzott már.

Mindenkinek boldog újévet!

Sajnos az év új, de a gondok nem szszűntek meg, sőt.Na de mindegy.

Szomorú. hogy milyen családok vannak,ma a buszon akaratlanul hallottam, hogy egy aranyos kishölgy a barátnőjének mondta a telefonba, hogy az anja, kidobta és közölte, hogy mától nem az anja,csak tudnám mit követhet el egy lány amiért az anja, nem kívánatossá teszi a számára.Ez szomorú, amikor minden 2-dik vagy 3-dik család csonka, szóval nem értem ez az erkölcsi szint nem az én világomnak való.Én meg bolondulnék, ha nem tartaná a gyermekem a kapcsolatot valakivel a családban.Mindenkinek szüksége lenne a szeretetre, de sajna úgy látom ez a világ érdekvilág, az érzelmek háttérben vannak.Minden nőnek innét üzenem, hogy rajtunk múlik hogy a szeretet milyen fontos, ne haggyuk elveszni,annélkül nem élet az élet!!

Egy elkeseredett 47 éves asszony vagyok, aki most tapasztalja, hogy milyen érzés betegen, munkanélkül boldogulni.

Sajnos július 1-től munkanélküli vagyok, de betegállományban, úgymond passziv táppénzben vagyok. Egyre jobban tudatosul bennem, hogy milyen korlátaim, határaim vannak.Eddig még nem fordult elő velem, hogy nem tudtam két hét múlva mi lesz, hogy lesz.most ezt is megértem.

És ez csak rosszabb lehet, pedig nem hagyom el magam, de fogalmam sincs, hogy egyáltalán egészségileg mi lesz, és ezáltal milyen állást vállalhatnék el, ha valami adódik is.Amit tudok, hogy dolgozni fogok, de semmi üzletkötés, csak kézzel fogható, alkalmazotti munkakörben gondolkodom,de megint van egy de, mégpedig, hogy nem tudok nyelveket, nincs jogsim, van egy alapbetegségem amit nem titkolhatok a leendő munkaadom elött.Szóval ez egy ördögi kör, és úgye a körből nincs kiszállás, vagy ha igen nem tudni, hogy jó felé, vagy rossz felé lépünk.