Egy elkeseredett 47 éves asszony vagyok, aki most tapasztalja, hogy milyen érzés betegen, munkanélkül boldogulni.

Sajnos július 1-től munkanélküli vagyok, de betegállományban, úgymond passziv táppénzben vagyok. Egyre jobban tudatosul bennem, hogy milyen korlátaim, határaim vannak.Eddig még nem fordult elő velem, hogy nem tudtam két hét múlva mi lesz, hogy lesz.most ezt is megértem.

És ez csak rosszabb lehet, pedig nem hagyom el magam, de fogalmam sincs, hogy egyáltalán egészségileg mi lesz, és ezáltal milyen állást vállalhatnék el, ha valami adódik is.Amit tudok, hogy dolgozni fogok, de semmi üzletkötés, csak kézzel fogható, alkalmazotti munkakörben gondolkodom,de megint van egy de, mégpedig, hogy nem tudok nyelveket, nincs jogsim, van egy alapbetegségem amit nem titkolhatok a leendő munkaadom elött.Szóval ez egy ördögi kör, és úgye a körből nincs kiszállás, vagy ha igen nem tudni, hogy jó felé, vagy rossz felé lépünk.

Nagyon elkeserit az a tudat, hogy nem feleltem meg, és a visszajelzések azoktól akikkel a munkám miatt kapcsolatba kerültem épp azt jelzik, hogy valahol jó voltam, és mégis itt vagyok a slamasztikában.

De a megoldás az várat magára, és az optimizmusomat sehol sem találom.

Valahol elveszett és összetört, de hogy hol és miért azt szeretném tudni, hátha akkor még összeragaszthatnám, és adna egy piciny reményt.Azt mondják az okosok, hogy a remény hal meg utolján, ha elveszett az mit jelent? Azt még senkisem mondta, hogy életre kellhet, vagy csak vegetálhat.!?

Csak azt nem értem, hogy ennyi baj és minden után miért nem jöhet valami jó!? A rendszerváltás óta csak azt hallani, majd jobb lesz, most már azt is megcáfolták, ennél még fájdalmasabb is lehet.Valamit nagyon elronthattam, hogy a sors igy kibabrált velem, pedig én igyekeztem, és senkin nem gázoltam át,sőt....

Szóval ma ennyi gondolat foglalkoztat, remélem holnap más is érdekel

Tegnap ott fejeztem be, hogy nincs remény.

De a mai napon más is foglalkoztat, mégpedig, a város tisztasága.Sajnálatos, hogy a kihelyezett szemeteseket egyesek focilabdának nézik, vagy felgyújtják, vagy csak összetörik.Ugyanez a helyzet a padokkal, buszvárókkal és a telfonfülkékkel.Nem tudom, hogy ez kinek milyen örömet jelent, de a normális embereket megbotránkoztatja. nem beszélve az anyagi kár mellett, a környezet szeretete és megbecsülése hiányzik. Nem tudom hol rontotuk el, de az értékek nem ugyanazok, mint 20 éve, vagy elöbb.Nincs semmi tisztelet, megbecsülés, vigyázás semmi és senkivel szemben.Ez szomorú, tudom ezek magánérzések, de néhányan talán egyetértenek velem.Régen is voltak csinytevéseink, de azok kis bosszantások, fricskák voltak.Nem mentünk el dolgok mellett, melyeket ma észre sem veszünk.Beszélünk itt allergiáról, levegőszennyezésről, és teszünk érte?Hát nem nagyon.Pl. miért kell a gépkocsikat használni olyankor amikor nem munkához kell, vagy valakit eljuttatunk valahova, ahova máshogy nem tud eljutni.Nem csak anyagilag luxus, de erkölcsileg is a gyerekek szakkörre, iskolába, stb furikázása.Van busz, mindenkinek jó esetben van két földig érő lába és el tud menni bárhová, sőt busz is megy mindenhová, a város meg nem olyan nagy, hogy fél órán belül el ne lehessen jutni egy célponthoz.A parkolás is egyre nehezebb, és úgysem ott tud parkolni az ember fia, ahova indult, és a gyaloglást nem ussza meg ezáltal. Az allergia is ide vezethető vissza, a kipufogógáz még károsabb , mint a cigi, pedig régen is voltak nővények, és nagyon ritka volt a betegség, mert nem volt szennyezett. Az élelmiszerekben az volt aminek lennie kellett és a minőségis jobb volt.Nem tudom, hogy miért van , de minden ahogy drágul csak silányabb lesz. Az élethez kell a pénz, de nem minden áron és nem másokon átgázolva.Oda kéne már figylni ilyen kis apró dolgokra és egymásra,főleg  a várható életkor csökkenése miatt, amit megint a mi számlánkra irhatnak. szóval mióta lejöttünk arról a bizonyos fáról csak rontottunk a helyzetünkön.De talán még nem késő.A családban, majd a közösségben a saját lakóhelyünkön és igy tovább,alakitani kell a dolgokat, nem csak beszélni, igérgetni.szegény ember aki még igérni sem tud, tehát rajta akcióra fel!Figyeljunk szeretteinkre, kollégákra, szomszédokra, és aki csak itt él a városban.Védjük értékeinket, természet szépségét, hol van az az idő amikor az ország több pontjáról ide jöttek gyógyulni az emberek, sajna már csak azoknak jut ebből akik megfelelő anyagiakkal rendelkezik, és haggyuk tönkre menni az épületeinket, miket saját városunk lakóinak hasznosithatnánk, gondolok a gyerekszanira, hány évig hagytuk , hogy hulljon a vakolat, rozsdásodjanak a fémalkatrészek, nyilászárok elkorhadjanak.miért nem lehetett ebből hajléktalanszállót, diákotthont, vagy nyugdijasházat létrehozni, esetleg klubbokat, ahelyieknek, kispénzüeknek, hogy társasági életet tudtak volna élni, nem az utcán felnőni, vagy egyedül egy elfekvőben kivárni a sorsunk alakulását.Szóval ezek apró, de annál lényegesebb ahhoz, hogy egymást és a várost rangjának megfelelően megtartsuk.Szeretném, ha még a régi idők jó dolgaiból valami visszajönne, mielött késő lesz.Sajnos van egy mondás ami morbid ugyan, de ez a föld megérett a pusztulásra, remélem nem igy lesz.

Na megint egy nap, ami nem igazán jól sült el-Nem tudom ki volt már úgy, hogy olyannak mondott néha még tintát nem türő dolgokat, amit már a kimondás pillanatában megbánt, szóval én ezt mostanában rendszeresen gyakorlom.Feszült vagyok a kialakult helyzetért, és nem azon fáradozom, hogy a környezetemet megkiméljem, inkább ingerlékeny vagyok. Minden dühőmet máson vezetem le, csak egy olyan grimasz vagy szó és máris a plafonon vagyok, ez szőrnyű.Pedig részben az illető is tehet a dologról, de néha még provokálom is a veszekedést, és sajna már a kibékülés nem olyan, mint régen. Ráadásul ilyenkor minden régi valós, vagy vélt sérelmeket is egymás fejéhez vágunk, ez elkeserit, de nem érek el vele semmit, csak mégjobban önmarcangolóvá válok. Most beadtam egy pályázatot egy állás reményében, de magam sem vagyok biztos, hogy a kiválasztott munkalehetőség a korlátaimon belül elvállalható-e részemre, csak durr bele, de valamit meg kell kezdenem magammal.Igaz a korlátaimmal még mindig nem vagyok tisztában, és most már bizonytalan vagyok abban , hogy csak tehetelen van és lehetelen nincs.És ez nem jó, ha már magamban sem bizhatok, akkor kiben?!Válság ide vagy oda, rendet kell tennem a fejemben, a körülményeimben, mert hosszú távon válságos lehet.Ilyen nem volt, de szerintem most csak magammal kéne foglalkoznom, célt találni és azt  teljesiteni.Azt már tudom, hogy mit nem szeretnék csinálni, ez egy fokkal jobb helyzet, de a megélhetéshez vajmi kevés. Egy tisztelt kezekőorvosom pozitiv képet alkotott rólam, ugymond a próblémák iránt van valami némi, kis intelligenciám és ez még jól jöhet.Bizom benne! Na mindegy más is küszködik és lehet, hogy még több családi, megélhetési, egészségi problémái vannak, de ez számomra nem megnyugtató, sőt...Ja a gondok többszörözödnek az azért bármilyen fokú, nehéz a megoldása, mert nem tudok fontossági sorrendet tartani, hogy mit miért, hogyan vagy kivel, mivel.Szóval a sok variáció közül nehéz kiválasztani a legégetöbb próblémát, mert valahol mindegyik nagy gond, és egyik a másik nélkül nem múlhat el megfelően, vagy az egyik nem váltja ki a másik gondot, ha megoldodik,szóval megint az örök körforgás, ami nem könnyű és ráadásul a kormánynak köszönhetően még kilátástalanabb.

Most már szeretnék valami szebb és jobb napot, csak eljön.

Szóval, ma buszon ültem és a városba igyekeztem, az Ady útról, hát szőrnyű, mindent elbaltáznak az illetékesek, nem tudom melyik nagyokos hagyta jóvá, hogy az Erzsébet kert végében leszűkitik az utat valami sziget formával, !!?? A sima busz is alig fért el, sőt majdnem összeölelkezett egy autóval, mert szegény soförök épp, hogy elfértek, kétirányú utca, és nem fér el két autó egymás mellet.Ráadásul az Erzsébet kert környékén csak rossz megoldások születtek, az aluljáró felé sem gyalog, sem kocsival nem biztonságos.Aki a frankenburgi útról jön az még csak-csak, de aki az Alsólővérekből jön, na az meglepődhet, hát még aki a Gyik mellől.Szóval agyament megoldások, plusz meredek út megy fel az uszoda felé is, úgyhogy a járdaszigetnek nevezhető valami is még ott van a szűkités közelében, szóval hajrá autósok, sok sikert, na meg iskolakezdéskor nem hiszem , hogy a kerékpározok, a szülök boldogok lesznek, ezt a forgalmat igy nem lehet , ami ebben a városban van.

Remélem az illetékesek járnak erre autóval és intézkednek, mielött befejeznék ezt a nevetséges megoldást.

Ma megint csak negativ dolgokat tudok megfogalmazni, ez szőrnyű!

igy sosem jövök rendbe!! Pedig mindig jár az agyam, de hiába.

A TV már nem tud lekötni,sajna olyan müsorok vannak, mely nem igazán lélekemelő, vagy hasznos,igaz vannak csatornák, melyeken jó a müsor, de az esti órákban nem igazán lehet kikapcsolódni, mert ami érdekelne azt vagy nem tudom végignézni, vagy még az elejét sem látom, mert nem birok addig fentmaradni.

Régen milyen jók voltak a zenés szinház müsor, ma csak Lagzi Lajcsi, meg Fási Ádám van, igaz az is jó, ha az a cél, hogy kikapcsoljon, de közte az a sok duma, meg egyéb adalék, hát az nem kéne bele.Na és az a sok agyament reklám, hát az valami katasztrófa, és legalább tűrhető figurákkal, szöveggel adnák, de a sok ostoba, valóságot még meg sem közelitő tények, szóval a sok rászedhető vevő, meg agyon tipostatja magát egy-egy akció miatt.

Én nem értem, ha egy nap nincs nyitva bolt, miért vásárolnak úgy az emberek mintha nem lenne többet , hol és mit venni?!

A család ugyanakkora, elöző nap is, meg más nap is, a gyomrunk ugyanannyit fogad be, mint máskor, és a felesleg hol köt ki, naná, hogy a szemétben, ha csak maga kinem mászik, mert megromlik mire eszébe jut valakinek, hogy a hütőben olyasmi is van ami romlandó.Szóval ma sem tudok jó dolgokat megjegyezni.

Egyszóval részemre marad a zene és a könyv, esetleg a rejtvényfejtés, mert más nem igazán tud kikapcsolni a napi gondokból.Remélem másnak jobban telik a hétvége , mint nekem, de mióta a gyerekeim ritkán járnak idehaza, szóval azóta nem sok jó hétvégém adódik.De ez maradjon az én kis próblémám.

Na megint idekeveredtem a géphez, nem is értem, hogy lehetett, hogy kihagytam egy-két napot.

De ebben két napban beszéltem a gyermekeimmel, akikkel sajna ritkán találkozom, főleg most lesz rossz, mert a lánykám csak szeptemberben jön haza, a picifiam, meg 1-én elrepül Kanadába/jó Neki/ és talá évvégére hazajön. Hát erre szokták volt mondani, hogy felnőttek a gyermekek és kirepülnek, de most ez szószerint is igaz, csak bajuk ne essen. Azért jó ez a találmány, mármint az internet, mert nehezen kommunikálhatnánk a családtagokkal. A telefon egy kicsit drága, és nehezen elérhető, mert az ember akkor kapcsolja be a telefonját, ha van ideje, vagy fontos mondanivalója van, mert külhonban minek kéne, ez is érthető.

Na azért nem kell kétségbeesni igaz, az élet megy a maga útján, régen sem volt ebből próbléma,sőt posta még mindig létezik, és ez valahol jó.

Na valami csak lesz, már két helyre is pályáztam, és talán pont időben, be is jön valamelyik.Sajnos a korlátaim még mindig szűkősek, és ahogy belegondolok, még szűkősebb is lesz.Régebben nem volt próbléma a fizikai erőnlétemmel, a teherbirásommal, sőt, még a tanulási kedvemmel sem, most minden közrejátszik. A kór, az alapbetegségek ami sajnos egy bizonyos kór felett még halmozódik is, és ha van egy alapbaj az még tetézi is a próblémákat.Szóval az a kis vacak kullancs kerékbetörheti valakinek a vágyait, és ezt sajna a mai kor embere nem igazán tolerálja, sőt....Igaz a betegséget senkisem úgy veszi, az jön kérletlenül, és nem távozik egykönnyen. Mindenkinek kivánom, hogy a kórral járó, kikerülhetetlen-gondolok itt a változókorra, meg a velejáróira- senkit ne érjen nagyobb baj, mert a megélhetéshez ez a legfontosabb. Tovább megyek az egészség az alapja mindennek, annélkül semmi nem létezik, mert betegen sem családot alapitani, sem fenntartani nem lehet, és annélkül minek lennénk nemigaz?Az egészséget óvni kell, hogy a társunkat, a szüleinket és főleg a gyermekeinket elláthassuk, segithessük, és főleg szeretni tudjuk.Mindenki törekedjen arra, hogy családban éljen, mert család nélkül kibirhatatlan minden, még az egészség is, tehát az örök körforgás minden összefügg mindennel.

akik megtehetik nyaraljanak, pihenjenek, és ne csak a melón járjon az eszük, a munka megvár mindenkit, és helyettünk nem csinálja meg senki.

Hát megint gépnél vagyok! Csak úgy kavarognak a gondolataim, jobb, ha az ember nem hallgat hireket!, Most már csak rossz, vérlázitó, megbotránkoztató hireket hallunk.Azt nem értem, hogy ott fent nagyfaluban, a honatyák miért nem tudnak arra koncentrálni, hogy rendbehozzák az országot. Csak az egymás lejáratása, a korrupció, a túlzott végkielégitések, és semmi felelősségre vonás, mindenből nagy hirverést csinálnak, utána meg hallgatnak róla, mert olyanok is besározódtak akiknek nem kellett volna a poziciójuknál fogva. Ez szóval hányinger. Azt nem értem, hogy más országokban már abból cirkusz van, ha egy politikus nem él olyan magánéletet amilyet elvárnának tőlük, itt meg az állam pénzét elherdálják minden következmény nélkül.Csak tudnám, hogy kinek mi köze egy politikus, vagy szinész magánéletéhez! Undoritó, benne van a nevében, hogy magánélet! ebben az országban erre éhesek az emberek ez szomorú.Ha valaki a munkáját jól végzi, kinek mi köze hozzá, hogy kivel bújik ágyba, vagy megy szorakozni?!

Fontosabb, hogy meghoz valaki egy döntést és ennyi, megállnak és néznek, hogy innen merre? Hát az ok, okazat itt is fontos lenne, hogy mit, hogyan, merre és meddig?! nem?! Ha valamit kigondolok, talán fontos lenne pl azt megvizsgálni, ha beválik, akkor innen hogyan tovább, ha nem akkor meg vissza a kályhához, de esetleg már van hozzá alternativa, és nem vakarjuk a fejeünket, meg kijelentjük, hogy ezt elk..tuk. Csak azt nem értem miért nem veszik elő, és még nagy végkielégitéssel odébbáll.

Szóval a fejekben nagy zűrzavar van.

Ma megszűlt az egyik volt munkatársam,aki egy kicsit szerzett rokonnak is számit.Nagyon boldog vagyok, remélem jól vannak és minden rendben lesz náluk.

A férjem nagybátya a nagypapa és Ő az első fiú unokájuk.Gratulálok Nekik is.

Velem sajna csak rossz dolgok történnek, és ezért most a bab megszületése egy kicsit feldob.

Most még rémesebb a helyzetem, mint két héttel ezelött.A passziv táppénzem lassan elfogy, munkávba még nem állhatok, egyrészt, mert még nincs hova, másrészt meg folynak a kivizsgálások.

Szóval semmi jó. És még kevésbé tudom, hogy milyen munkát vállalhatok.Mit tudok maximalisan elvállalni.Ez szőrnyű, a lapokat most nem jól osztják.

Ráadásul még a fim is elrepül messze tőlem, ha nem mükődik a gépem akkor befellegzett a kommunikaciónak.

A drága lánykám is csak szeptember végén jön haza, legalábbis remélem.Szóval párommal, de mégis egyedül tengődök.

Nincs most pozitiv életérzésem, pedig nagyon szeretném.Nem tehetek róla, de nekem ez igy nagyon nehéz.Én , aki mindig mindent eltudtam intézni, most állok és széttárom a karomat a hogyan tovább kérdésre!!Ez iszonyú.

Remélem másnak kevesebb nyüge van ami mostanság szerintem ritka, de akinek még megy valahogy, örüljön, és ragadja meg, ne engedje ki a kezéből a dolgokat.

Na megint a babára gondolok és lehiggadok, úgyhogy most megyek házimunkázni.

Mostanában nem voltam gépnél, vagyis nem jegyzeteltem.A héten vagyok utolján passziv táppénzben, aztán utána már csak a szerencsémben bizhatok.Végülis 4 helyre pályáztam, abból 3-ról eldől még ebben a hónapban, hogy milyen eredménnyel?!

A kivizsgálásaim még folyamatban, úgyhogy a munkakezdést még jobb lenne kitolni, ha már vizsgálnak akkor az legyen teljeskörű.

Nem szivesen, de igazat adok annak aki azt mondta, ha elmúltál 40 és orvos nem látott, akkor már nem élsz.

Na mindegy, fő az optimizmus, csak az abaj, hogy az igencsak elapadt.

Fogalmam sincs mi lenne jó, és hogy, merre, meddig.Ilyen tanácstalan nem mostanában voltam.

Ma van a 27.házassági évfordulónk és igazán nem tudok úgy örülni, mint máskor, valahol van bennem egy kis félelem, szerintem magamnak sem merem bevallani, de félek a magánytól, gondolom cvalahol ez természetes,de az nem, hogy nem tudok kiengedni, félretenni a pesszimizmusomat.

Talán délutánra lesz egy kis löket és jobb kedvem lesz, a páromat nem szeretném bosszantani vagy ilyesmi.Legalább ma nem!!!

Szóval teljes pesszimizmusban telnek napjaim, és már sirni, de lassan nevetni sem fogok tudni, és ez nagy baj.

Talán ha visszakerülök egy bizonyos kerékvágányba talán, optimistább leszek.

Mindenkinek jó egészséget és több vidámságot kivánok.!

Na megint hanyagoltam ezt az oldalt.Férjem szerint tök feleslegesen írok! De nekem jólesik.Kiírom magamból amit ilyenkor ki akarok írni.Most megint bánatos vagyok, vagy inkább még mindig.Egyrészt nincs állásom, másrészt egyre jobban érzem, hogy rosszabbodik a közérzetem, harmadszor, a párom nem képes eljönni velem a lányunkért, mert azt mondja nincs pénze, korán kell kelni, hosszú az út, szóval mind gyenge érv.Neqm érti mi a gondom, és már magam sem tudom mi és hogy lenne jó.Talán ebben a hónapban minden labor és egyéb eredményem meg lesz, októbertől csak a melókereséséen leszek teljes gázzal.Persze ehhez az is keell, hogy legyen lehetőség, másrészt egészségileg el tudjam vállalni azt a bizonyos melót, ami majd összejön.A lányom itthon lesz egy picit az talán kizökkent a gondjaimból, de ha megint elmegy hosszabb időre akkor visszaesek.Hát nem egy könnyű eset vagyok.Az is a baj, hogy mindent egyedül szeretnék megoldani, és nem mondom el senkinek, igy nem is igazán tudják, hogy mi bánt.És ez valahol nem is jó, de elég hogy nekem van bajom, nem kell mást is terhelnem.Szóval marad ez a blog, gondolom nem olvassa senki, igy elérem a célt, hogy nyugtatónak használhatom az írást.

Na , már felforgaTTAM A LAKÁST, RENDEZTEM, DEKORÁLTAM, SELEJTEZTEM.

A kedvem igy sem javult, igaz pénteken utazom a lányomért, jön haza egy kisidőre, de valahogy mégsem az igazi izgalommal tölt el a dolog.Persze ennek köze van a párom viselkedésének, hogy jön vagy nem, nem tud egyenes választ adni, mindig a pénzre hívatkozik, vagy arra, hogy Ő már régen megmondta, hogy ha megyünk valahova akkor elöszőr kettesben csináljuk, de ez eddig nem jött össze, szerintem meg kapva kapni kéne az alkalmon, hogy a hasznost összekötjük a kellemessel, de ha nem, hát nem.Ez nem javit az amúgy is vacak lelkiállapotomnak.Már tiz helyre pályáztam eredménytelenül, már azt gondolom, hogy örüljek, hogy lik van ott azon a bizonyos helyen,és örüljek, de így kilátástalanul nem egyszerű.Tegnap lakógyűlés volt, na az megint volt valami, nem elég, hogy a lakók fütyülnek az egészre, meg sem jelennek, de a lépcsőházban megy az okoskodás, tervek meg csak a képviselő fejében marad megoldatlanul, nem tudom, hogy fontos kérdéseknél miért nem jelenik meg,szavazni is felesleges, mert a szükséges többség sincs meg.Tehát szétrohad a fejünk felett a ház is akkor aztán teljesen bent leszünk a szószban.Arra nem gondolnak, hogy egyedül nem tud mindenki korszerűsíteni, de ha közös terv sem valósul meg, akkor nem csak a saját lakását, de a többiekét is elsuvasztja abéka segge alá.

Na mindegy, a héten majd megyek megint orvosokhoz, akkor talán okosabb leszek, hogy mire számítsak, a képességeim birtokában, mit tudok majd vállalni.Pénteken irány Jesolo, szombaton meg Velence.Na meg egy taggal több jön haza, mint ahány családtag kimegy.Május óta nem láttam akicsilányom, igaz beszéltünk, kommunikáltunk, de az nem ugyanaz, mikor kéznyújtásnyira van, ha szomorú átölelhetem, ha jókedvű Vele örülök.Akinek nincs gyermeke nem tudja miről mond le, elnézést azoktól, kiknek nem lehet, de gyerek nélkül lehet, de nem érdemes élni.Főleg, ha van egy nagyon jó testvére a gyermekünknek, ráadásul fiú, na az meg külön is boldogság.Szóval két gyerek a csúcs.Ez a dolog amit az ember nem bánhat meg, hogy szűlt.És a gyerek alapból nem rossz, nem gonosz, csak a felnőttek engedik, hogy azzá váljanak amivé nem szeretnénk.Hálát adott a sorsnak, hogy az Én kis Csemetéim csak örömet és minimális gondot okoztak és okoznak.Szóval szülőnek lenni fontos és nagyon jó.

Nem tudok aludni, nem használnak már a bogyok sem.Napközben is olyan vagyok , mint aki másnapos, fáradt, meg mittudomén mi.A párommal egyszerűen nem vagyunk, vagy nem tudunk egy hullámhosszon lenni, ezt anyósom is észrevette, hogy egyre nehezebb vele.De lehet, hogy eddig is az volt, csak rózsaszín ködön át néztem mindent.Úgy éreztem Ő a legfontosabb az életemben a gyerekeim mellett, és mindenre képes vagyok érte, de ez nem tudom, hogy komolyan is gondoltam.

Biztos szeret a maga módján, de az életfelfogásával van valami ami miatt úgy érzem, hogy nem értjük meg egmást.Ő azt hiszem teljesen egy mag által kialakított világban él.És azt senki sem rombolhatja le, amit a fejében felépített.

A gyermekei is úgy kezelik, hogy nem mindig értenek vele egyet, és sokat vitatkoznak, sőt a fiúnk meg is mondja neki amit gondol, de ezt nem veszi zokon.Úgyhogy nyugodtnak mondható valamilyen szinten a családi életünk, de mégis hiányzik valami.Magamat nem értem, vagy nem jól itélem meg, vagy a képességeimet megkérdőjelezem, de úgy érzem, hogy az én kis gyarló életem valahol nem ér semmit.Mindenki csak elvísel, és nem felelek meg senkinek, ahogy az orvos tavaly mondta, hogy én miből gondolom, hogy megfelelek bárkinek is, akkor nagyon fájt, de most már én is úgy érzem.Szóval fogalmam sincs mi lesz, hogy oldom meg a gondokat.Eddig nálam nem volt lehetetlen, de most már nem tudom,mit, hogyan szeretnék,mi a megoldás???szóval átmentem tehetetlenbe,és az egészségi állapotomon is érzem, egyre rosszabb a közérzetem, hát a hangulatom meg elég siralmas.Tehát megoldás??????????????

Ma megint elutazik alányom hosszabb időre, a fiam meg 10 nap múlva itthon lesz, de a karácsony nem lesz teljes.Most lesz az első alkalom, hogy valamelyik gyermekem máshol ünnepel.

A lejtőn egyre jobban csúszok lefelé, már kb 25 állásra jelentkeztem, de eddig mindhiába, a bevételünk egyre apad, a kifizetetlen számlák meg csak gyűlnek.Az egészségem is csak rosszabbodik, tudom ez a lelkemnek köszönhető, de ezen nem tudom valaki is tudna javítani.Így nem tudom sokáig és átláthatóan kezelni a dolgokat, minden másként lesz, mint régebben.Mindig tudtam, hogy mikor, merre, hova, hogyan, most meg süllyedek az állóvízbe, de rendesen.A szegény lányom is várja a szeptemberi fizuját, talán karácsonyig meg is kapja, kin t meg egy kedves családnál fog dolgozni, ahol azért anyagi gondjai megoldódnak.Arany fiam jön haza, de az ő terve sem fog biztosra sikerülni ami engem mégjobban elkedvetlenít.Tudom, hogy az ő próblémája nem olyan vészes, de mégis aggodom miatta.És ő realista, megold mindent.Csak úgy terveztük, hogy a kisgondját februárig letudja, bízom benne, hogy mégis szorgalmas és kitartó lesz.Velem meg csak lesz valami.Mostanában nem vártam az ünnepeket, de idén hallani sem akarok róla.Nem tudnék feloldódni érzem.Na most megint elpanaszkódtam, de mégsem könnyebültem meg, talán legközelebb.

Na elmúlt a karácsony,aránylag jól sikerült!Sajna a Kicsilányom nem volt itthon, most elöszőr, de túléltük.Meglepetésemre kaptam szobabicajt, most edzhetek, talán megy le a pocakomból valami felesleg. Hát nem ártana.Kicsi Kncsem is visszament Pestre, remélem most tényleg végez a dogájával!!keresünk albérletet Neki, de nehéz, mert a munkahelyéhez közeli lakást keres, pedig biztos, hogy lenne olcsóbb, igaz távolabb,csak tudnám, miért ilyen kényelmes.Na ez aztán tényleg az Ő próblémája.

Sajna túl vagyok a fizikón de csak rosszabb minden, a jobb kezem elég tré, és a lábaim sem a legjobbak.Így nehéz a melókeresés.Még mindig egyhelyben toporgok.Elkeserítő, csak tudnám "ottfent" kit bántottam meg ennyire!?

Már szentségtőrés, de egy erő így nem tud ennyi emberrel így kibabrálni,ennyire nem tehet próbára mindenkit.És akinek baja van még jól belerúg, hátha mégjobban fáj.Hát csak azért is ellenállok, és megküzdők, csak tudnám kivel kellene?!

Na mindegy remélem a jövőév jobb lesz és egészségesebben telik, ha még sem akkor tévedtem.

azt mondják a remény hal meg utoljára, az lehet, de addig minden más kihal, tönkremegy stb.Amíg a humorérzékemet meg tudom tartani talán elviselem a kudarcokat, csak az bosszant, hogy ebben a mai világban semmibe veszik az embert, még annyira sem becsülik, hogy elküldjék szóban vagy írásban.Ez nem fer, mert elküldöm a jelentkezést, csatolom hozzá amit kérnek, legalább annyit, hogy megkapták, de nem felelek meg, az email nem kerül semmibe és kb 1 perc amíg beüti a címet, és leírja azt, hogy köszi, de nem te kellesz nekünk.

Na ez van,sajnos ez bunkóság, de hát mit várhatunk olyanoktól akik a bőrükön nem érzik a gondokat, meg van mindenük, és talán még boldogok is.Hát legyenek, és sose tudják meg milyen betegen, pénz nélkül, reménytelenül összetartani egy családot, fenn tartani a lakást, és nem lesüllyedni a béka segge alá.

Mindenkinek BÚÉK!!