Júliám

Neved napján neked mit is mondjak?

Szívem kincses kamrájából lelkem,

Mondd én Júliám, el mit is lopjak?

Minek örülne szíved,szerelmed?

Mondd hová szeretnéd hogy repítsem

Szép,tündéri csillogó lényedet?

Milyen magasra szállnál én velem?

Hogy lényed ne töltse be semmi más,

Csak szerelmes, őrjítő érzelem?

De ne is szólj most kérlek semmit se,

Csak engedd,hogy lelked a könnyű szél

A felhőn túl, az égig repítse!

Ott téged a tejútra fektetlek,

S millió csillagnak szerelmünkről,

Egy szép, édes álomról mesélek!

Közben hófehér bőrödhöz bújok,

Füledbe kedvesem egyetlen szót,

Remegve,és szerelmesen súgok!

S a szó,SZERETLEK a halálig én,

Míg csillag lesz fenn a sötétlő ég,

Fényben fürdő, ragyogó peremén!

Kecskemét. 2016.május.27.

Írta: Vida Zoltán.