Mindenem vagy nekem, s nélküled félek
ha nem vagy, semmit sem ér ez az élet.

Siess hozzám vissza hogy - élhessek én
hogy  legyen  újra hit,  szerelem,  remény.
Fázom!
Melegítsd meg a didergő éhező lelkemet

s adj nekem testedből egy picike szeletet.
Mond nekem - maradok veled s szíveddel
didergő, s  szenvedő szerelmes lelkeddel.
mond, nem megyek sehová én is éhezem

hogy a szerelmed nélkül  én sem létezem.
Koldus vagyok , ki belőled  mindig kéreget
ki csak  akkor él , ha  fogod ezt a két  kezet,
ki még ma is vissza várja dobogó szívedet.

Írt:
Vida Zoltán.