attól, s amit ma a szívedben érzel.
Elveszek a szemed pillantásában
drága szíved édes dobbanásában.

Vajon meddig enged élni az Isten?
enged e még hogy sokáig féltsem
árva szíved szerelmes dobbanását,
csillag szemed fénylő  ragyogását?

Maradj....
Maradj velem én drága szerelmem,
Hagyj könnycseppet árva szívemen
össze fércelt, meggyötört lelkemen.

Mert oly jó nekem a lelkedhez bújni,
füledbe este szerelmesen belesúgni
Hogy szeretlek én, szeretlek nagyon
hogy te vagy az éjjelem,  nappalom.

Ha fáradtan álomra hajtom a fejem,
Ó Istennek hála melletted ébredem.
S ha engedi a lelkeddel leszek végig,
Szerelmünk együtt száll majd az égig!

Irt:
Vida Zoltán.