http://www.youtube.com/watch?v=091qFGYuI9Q&feature=related

Kérlek titeket, mielőtt olvassátok, ezt a linket inditsátok el hozzá

nem bánjátok meg.....

Csendben....

Csendben érkeztél az életembe,

bár   nem   szóltál   hogy   jönnél

csak  benéztél  szívem  ablakán

s  lám  már....   tovább is mentél.

S   az  én árva szívem nem tudja

hogy  most  mit  tegyen,

mert    így  nem  maradt   semmi

az  én éhező, haldokló lelkemen.

De   én  várlak  téged,  s egyszer

talán hozzám vissza jössz  még,

hogy   egy  pillanatra  megállj  a

szívem ablakánál, úgy ahogy rég.

Mert  én itt leszek s várlak  téged,

vágyakozó szemem a csillagokba

könyörgőn,  s  bizakodón   réved.

Tudom a szép szemed lát engem,

látja még az érted hulló könnyem.

A fájdalomtól ketté hasadt szívem.

Ó ha láthatnám azt a két  szemet,

ha csókolhatnám azt a két  kezet.

Oda adnám érte a rongyos életem.

Mert nincs semmi másom én nekem,

csak a gyötrő, magányos végtelen.

Ó de rég el múlt az az édes pillanat,

mára már csak a  kínzó vágy maradt.

S az a biztató édes, édes  kis emlék,

melyben oly boldogok voltunk mi még.

Talán létezik a lét, talán úgy mint rég,

Mint a csodás álmokban, mesékben,

még vissza jössz szívembe csendben.

halkan  jössz  hozzám,  hogy  lépted

könnyes álmomból fel ne ébresszen...

" Ahogy valaha érkeztél hozzám.....

  ...Csendben"

2011.június.19.

Írta: Vida Zoltán.