Álmodban.....

Álmodban melléd bújok a takaród  leszek
én leszek az édes álmod,  s a lélegzeted.
Akkor ott minden lehetsz ha te is akarod
csillagok közé repíthet szíved s két karod.


Aludj....
aludj csendesen még ne várd az ébredést
nyugodt lelkedre valóságot hozó feledést.
Maradj még, maradj  velem a végtelenben
ebben a csodás, éltető édes szerelemben.
 

Takarózz be most lágyan  lelkem erejével
kezem bizsergető, ringató lágy melegével.
s csak akkor ébredj, ha majd  te is akarod
ha az álomból a valósághoz húz két karod.
 

Ébredő lelked a szerelmem akkor is ott leli
hol azt minden síró, és éhező lélek  keresi.
" Lábaid " elé omolva végtelen szeretettel
soha sem múló s örökké tartó szerelemmel.

irt:

Vida Zoltán.