Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

Azt álmodtam....

 


Álmomban én ember voltam  s e Földön jártam,
sokszor sírtam is  nevettem is ebben a világban.
Hol a meleg nap simogatta  csókolgatta  arcom,
szelek  szárnyán szívedig  szállt  a síró  hangom.


Vagy   könny  és  bánat  rágta  reszketeg  lelkem,
mikor  zárt  ajtó  előtt  kuporgott  a koldus szívem.
Várva  azt  hogy eljöjjön az  a vigaszt hozó reggel,
mellyel téged köszönt majd kedves szerelemmel.

 
De   mikor  az  éjszaka  levette  rongyos  takaróját,
eltörte   létem,  lényem  egyetlen   ketyegő   óráját.
Megállt  az idő nem mutat többé  az  már  semmit,
mert  a  tolvaj  reggel  az  életemből mindent elvitt.

 
Nem maradt más  nekem  csak azok  az  emlékek,
mikor lelkem e földön  veled  még  ember  lehetett.
Becsukom  hát   este  újra  a  fáradt   két   szemem,
én  haza  megyek  mert  vár engem az óvó végtelen.



2011. április. 20. 21. óra 00.perc.

 

 

Vida Zoltán.

 

Címkék: mikor én e földön jártam...

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Vida Zoltán üzente 8 éve

Kedves Cecilia...

Nagyon köszönöm hogy olvastál...:-))

S hogy a leírt gondolataimon gondolkodtál...


Üdv: Vida Zoltán

Válasz

Bükki Gy. Cecilia üzente 8 éve

Legtöbb ember, azt érezheti, amit nagyon érdekesen szines betűkkel kiemelté!
Elgondolkoztató sorok !

Válasz

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu