Siófok.  Az operettkirály, Kálmán Imre és az operettekben kiváló alakítást nyújtó

                      Feleky Kamill szülővárosa.

                      Siófokot a római krónikákban is említik Fuk  néven.

                      A Balatoni viharjelzés 1934 óta működik.  Eleinte a Vöröskereszt

                      működtette jelzőrakétákkal.

                      1956 végére megépült a Siófoki Viharjelző és Balaton-kutató Obszer-

                      vatórium.

Nagykarácsony.  1702-ből származó irat szerint:  Karatsonzallas.

                             1995-ben vált ismertté. Megnyitották a Mikulásházat.

                             Évenként november 4-től december 21-ig a Mikulás személyesen

                             fogadja a gyerekeket.

                             1992 óta működik  "szeretetposta":  Leveleket, csomagokat

                             Nagykarácsonyon keresztül kézbesíti a posta, alkalmi, ünnepi

                             bélyegzővel.

Majkpuszta.  Az Oroszlányhoz tartozó településen 1748-ban Esterházy József

                      17 cellából és templomból álló remeteséget alapított,  némasági

                       fogadalmat tett szerzetesek számára.

                      Az 1770-ben megvalósult remeteséget II. József rendeletére 1782-ben

                      feloszlatták.

                      A kamalduli rendet (a bencések ága)  Romnald herceg alapította.

Pápától északkeletre fekszik Kisdém, melynek kápolnájában emléktábla őrzi

                        Kossuth esküvőjét.
                        Kossuth Lajos és Meszlényi Teréz  (Kisdém a Meszlényi család

                        birtoka volt)  a falu kápolnájában kapott áldást a házasságra,

                        1841 tavaszán.
                        Erre azért volt szükség, mert a kor szokása szerint az evangélikus
                        Kossuthnak esküt kellett volna tenni, hogy a gyermekeit katolikus

                        hit szerint neveli.

Tatabánya.   Jelképe, büszkesége a Turul-emlékmű.   Donath Gyula alkotása a

                       303 méter magas domb tetején levő, a legnagyobb ,  madarat ábrázoló

                       szobor.  A szárnyak fesztávolsága 14 méter.

                       A kard a karmaiban 12,5 méter.

                       A millenniumi ünnepségek keretében 1897-ben avatták.

                       (családunkban csak Turul-lepkének emlegettük, mert  három éves

                       kislányom mesélte a kirándulás után a nagymamának, hogy láttuk a

                       Turul-lepkét).

Székesfehérvár:  Régi utcanevek.  Műemlék jelentőségű terület.

                Egy utcatábla:    KOSSUTH  UTCA

                                             - VICUS TEUTONICALIS   (németek utcája)

                                             - DISZNÓ UTCA                  (török kor)

                                             - PROVIAT GASSE             (élelemtár utca)

                                             - KASZÁRNYA UTSZA

                 Kati néni szobra.  A liszt Ferenc sétálóutcában,  a városban egykor

                 közismert és kedvelt piaci kofa,  Kati néni szobra látható.

Sopron:   Kecsketemplom.

                 Legenda:  A környéken kecskenyáj legelészett.  Az egyik"szakállas"                 

                 szarvával a földbetúrva arannyal teli kincses ládára bukkant.

                 Ebből építették a templomot.

                 Igazság:  Gaissel (kecske)  nevű gazdag német család egyik tagja

                 gyilkosságba keveredett.   A bíró   -   egy távoli rokon   -  arra kötelezte,

                 hogy építtessen templomot a városnak.

Nem fogom leírni a tájakat, azt mindenki megnézheti.
Fényképeket sem mellékelek, mert nem is értek hozzá.
Csak elmondok néhány érdekességet, ami talán nem ragadta meg a figyelmeteket a túrázás során.

Tudjátok-e,  hogy van Zalában,  a Zala folyó partján egy csendes kis település, Kemendollár.

Mit kereshet a nevében a dollár?

Semmit.
Két község összevonásából alakult ki.   Ez a két község:  Kemend és Ollár.
Ennyire egyszerű.
A kemendi vár már a 14. századból ismert volt.

Valamivel túl vagyok a 70-en, aminek sok köze nincs ahhoz, amiről én írni fogok nektek, legfeljebb annyi, hogy életem során nagyon keveset jártam külföldön.

Fiatal koromban nem is nagyon volt erre lehetőségem, de amikor  sikerült kijutni Ausztriába, NDK-ba,  Csehszlovákiába, Romániába (Erdélybe),  akkor sem sok mindent láttam a szépségeikből, mert  mással voltam elfoglalva.

Jártam példál a Drezdai Képtárban még 20 éves koromban. Emlékszem rá milyen helyes volt az a drezdai kislány akivel ott megismerkedtem.  De a képeket nem volt már időm megnézegetni.  Ha azt kérdezi valaki, hogy nem sajnálom-e, azt kell válaszolnom, hogy nem sajnálom.