Valamivel túl vagyok a 70-en, aminek sok köze nincs ahhoz, amiről én írni fogok nektek, legfeljebb annyi, hogy életem során nagyon keveset jártam külföldön.

Fiatal koromban nem is nagyon volt erre lehetőségem, de amikor  sikerült kijutni Ausztriába, NDK-ba,  Csehszlovákiába, Romániába (Erdélybe),  akkor sem sok mindent láttam a szépségeikből, mert  mással voltam elfoglalva.

Jártam példál a Drezdai Képtárban még 20 éves koromban. Emlékszem rá milyen helyes volt az a drezdai kislány akivel ott megismerkedtem.  De a képeket nem volt már időm megnézegetni.  Ha azt kérdezi valaki, hogy nem sajnálom-e, azt kell válaszolnom, hogy nem sajnálom. Abban a helyzetben az volt a legjobb amit tehettem.   Különben is azt mondták kellene egy-két hét mindent végignézni.

Hát nekem nem volt annyi időm.
De ugyanígy jártam Weimarban, Lipcsében, Jénában is.
Bécsben is jártam.
Mit gondoltok mit láttam?  Azt, hogy hol, mit lehet olcsón megvenni.
Ugyanez volt a Felvidéken. Pozsonyban minden nagy üzletet ismertünk.
(Itt ugyan voltunk a várban is, ahol megmutatták a "szlovák" királyokat, akikről addig azt hittem magyarok voltak.
De így jártam Erdélyben is, ahol meg kellett tudnom, hogy Mátyás király és családja,  Hunyadi János , Szilágyi Erzsébet nem is magyarok voltak.

Ennyi bevezető után elkezdem a mondandómat.
Elhatároztam, hogy körüljárom Magyarországot és megnézem mennyi szépet rejteget előlem ez a csodálatos vidék.  Nagyon sok helyen jártam már.
Ha még kapok úgy 20 évet, akkor  java részét megismerhetem hazánk kincseinek.
Külföldre nem kívánkozom.
Egyrészt, nincs is annyi pénzem.  Másrészt a Televízió elém hozza az egész világot.
Olyan helyekre is eljuthatok, ahova különben semmi pénzért nem mennék.
Mindezt kényelmesen. Fotelból. Nem csípkednének a szúnyogok, nem marnának a kígyók,  és nem égetném le magamat a 30-40 fokos hőségben, vagy nem fagynék meg az ugyanilyen hidegben.
Aki mégis ezt választja, ahelyett, hogy körül nézne gyönyörű országunkban, nem írígylem.  Többet úgy sem lát az idegen tájból, mint én a képernyő előtt ülve.

Nem gondolom persze, hogy nincsenek sokan, akik az országot járják.
Nagyon sok túristacsoportot ismerek, akik csoportosan, családosan vagy magányosan járják a meseszép tájakat, amivel körül vagyunk véve.

Én is ezek közé tartozok.

Csodaszép Magyarország blogomban nem is  kívánom a barátaimat untatni a leírásokkal, hanem egy-két érdekességre szeretném felhívni a figyelmet, amit jártunkban keltünkben észre sem veszünk.