Sokak szerint hiányos, csonka az a kert, amelyben valamilyen – tó, patak, csobogó, kút – formában nincsen víz. Az állandó szabadtéri vízfelület sajátos élővilágot teremt a kertben, vonzza a szitakötőket, lepkéket, méheket, madarakat, békákat, gőtéket, szalamandrákat. A lejtős kert szinte kínálja a lehetőséget patakocska építésére. Legkedvezőbb esetben a kis patak fentről lefelé kanyarogva átszeli az egész kertet, összekötve a lépcsőzetesen kialakított teraszokat. Minél erősebb a kert lejtése, annál élénkebb, sőt vadabb a patak folyása, hangosabb a csobogása, zúgása. A meder legyen szabálytalan, kígyózó, partját pedig ültessük be odaillő növényekkel (sás, nád, gyékény, réti füzény stb.).A kerti tó lehetőleg a ház közelében legyen, hogy élvezhessük pihentető hatását. Ügyeljünk azonban arra, hogy ne érintkezzen az épülettel Tavunk lehetőleg szabálytalan formájú legyen, mert az áll legközelebb a természeteshez. A kerti patakban jól mutat egy kis vízesés, még ha csupán arasznyi is. Természetes hatás érhető el kerek kavicsokkal, szikladarabokkal, melyek színe, mintázata a vízben még szebben érvényesül. Séta vagy kirándulás közben járjunk nyitott szemmel a természetben, gyűjtsük össze a feltűnő színű, érdekes formájú, felületű köveket, kavicsokat, amelyek azután patakunk partját, medrét ékesíthetik. Folyik vagy áll Sík telken sem kell lemondani a patakról, legfeljebb rövidebb vízfolyást készítsünk. Az áramláshoz már néhány centiméteres szintkülönbség is elegendő, ami létrehozható például a mesterséges tó medréből kiásott földből is. A dombocskáról egyenesen a tóba futhat a patak. A víz mozgatásáról, szállításáról szűrővel védett szivattyú gondoskodik. Barkács-, akvarista és kertészeti üzletekben sokféle márkájú és teljesítményű ilyen eszköz kapható. Ha a telek kicsi a patak, a tó létesítéséhez, folyamatosan keringésben tartott vizű, állandóan ömlő díszkutat, szökőkutat, csobogót is építhetünk. Végül egy madáritatóul szolgáló szép tál vagy kőedény is behozhatja a kertbe a vizet. Apró kertben különös hangulatot teremtenek a megannyi változatban beszerezhető szobaszökőkutak, csobogók. Némi fantáziával, ügyességgel magunk is tervezhetünk, készíthetünk ilyeneket. A teraszon vagy a kertben felállított ebédlőasztal, dolgozóasztal mellett kellemes, meditációra, álmodozásra ösztönző hatású a piciny díszkút, szökőkút csobogása. Egy-egy kőmedencébe állítva, a vízinövények ellensúlyozzák a kert esetleg éles geometriai formáit. Pihentető, megnyugtató látvány a jól megtervezett, vízinövényekkel beültetett, csendes kerti tó. Hogy hol helyezzük el? Ez elsősorban a térbeli adottságoktól és a lakók ízlésétől, igényeitől függ, de legelőnyösebb, ha a keleti, déli, délkeleti részen alakítjuk ki, mert naponta legalább öt-hat órás napsütésre van szüksége. Ne feledkezzünk meg persze néhány kézenfekvő gyakorlati szempontról sem: ha a tavacskát lombhullató fa alá helyezzük, ősszel sok munkával jár a levelek kihalászgatása, túlságosan napos helyen algaburjánzás következhet be, vagy néhány napos felügyelet nélkül egyszerűen kiszárad a sekély vizű tavacskánk. Rendszeres utántöltéséről tehát gondoskodnunk kell. – Nagyon nehéz konkrét irányelveket szabni a kerti tó méretéről, elhelyezéséről. Végső soron mindig a kert egyedi adottságait kell szem előtt tartani – magyarázza Princz Péter, a kerti tavak és tavi dísznövények szakértője, a tündérrózsák egyik legnagyobb hazai termesztője. – Döntésünk előtt mérlegeljük a következőket: tavacskánk legfeljebb a telek egyharmadát foglalhatja el, semmiképpen ne legyen nagyobb a ház alapterületénél. A kert méreteihez képest aránytalanul nagy tó mélynek, sötétnek, fenyegetőnek tűnik. Ha esetleg az előző tulajdonos mégis nagyobbra építette a kelleténél, próbáljuk meg optikailag kicsinyíteni. Ültessünk a partjára vízinövényeket, de ügyeljünk arra, hogy továbbra is több irányból megközelíthessük a nyílt vizet. A dús növényzet nemcsak a vízfelületet kisebbíti, hanem gyönyörködteti a szemet és a szívet, odacsalogatja a kis élőlényeket, növeli a kert esztétikai és ökológiai értékét. A vízfelszín csökkentésére más lehetőség is kínálkozik: hozzunk létre benne kis szigetet. A nagy vízfelületet harmonikusan egészíti ki egy robusztus szikladarab. Kész medencék Kaphatók polietilénből kisebb méretű, előre gyártott medrek és üvegszállal erősített poliészterből nagyobb változatok, 700–3800 literes mérettartományban. A lépcsőzetes mélységű, amorf teknőhöz hasonló műanyag tómedrek kövekkel, növényekkel álcázva növelhetik a kert szépségét, de a nagyobbak meglehetősen drágák. Minél kisebb a tó, annál többet kell foglalkozni vele, mert könnyen megposhad a vize, elalgásodik, hamar elfogy a növények tápanyaga. Merítőszűrővel rendszeresen ki kell halászgatni a nyálkát, gyakorta cserélni a vizet, a növények földjét. Azbesztmentes eternitből is gyártanak henger alakú, 50–100 literes víztároló edényeket, amelyekkel kellő gondozás mellett emeleti lakásunk erkélyén is fenntarthatunk egy piciny tavat, néhány vízi növénnyel. Ha a nap végén leülünk melléje elmélkedni, pihenni, jótékony mentális hatásával megnyugvást hozhat rohanó életünkbe. A legolcsóbb a négy–öt négyzetméteres, fólia bélésű tó. Saját erőből építve a következő költségekkel számoljunk: a mélyépítéshez használatos Sicofol pévécé szigetelőlemez 2500–3000, a hároméves, folyamatos üzemet elviselő profi keringetőszivattyú 10–25 ezer, a víz alatti világítótestek egyenként 4–6–10 ezer forintba kerülnek. Ezekhez még hozzájön a vízminőséget fenntartó granulátumos szűrők és a vízi dísznövények ára. Természetes fürdő A szigetelőfóliával bélelt bio fürdőtavaknál a víz megfelelő minőségét nem drága vegyszerekkel, szűrőkkel, gépekkel tartjuk fenn, hanem a természet utánzásával, a biológiai egyensúly megteremtésével, aminek feltétele az elégséges vízfelület, vízmélység, a növények helyes kiválasztása, a víz oxigénellátása szökőkúttal, csobogóval. A bio fürdőtó építésének lépései a következők: a meder kiásása, előkészítése, a forgalmazó által a tervezett méretre leplesített (nagyobb méretű, 100 négyzetméter körüli tavakhoz a helyszínen összehegesztett) szigetelőlemez elhelyezése, növények telepítése, a part kialakítása, végül a tó feltöltése. A meder széle legyen sekély, és fokozatosan lejtsen legalább 150 cm mélységig, ahol a fagyhatár alatti részen a halak és a tavirózsa gyökerei biztonsággal áttelelhetnek. Távolítsuk el az éles köveket, gyökereket a mederből, majd terítsünk a talajra 5-10 cm homokot, tömörítsük döngöléssel, végül a tófólia védelmére helyezzünk rá geotextíliát. A fólia széleit rögzítsük legömbölyített, mutatós kövekkel, fedjük gyeptéglákkal vagy szórjuk be kaviccsal. A növényeknek készített mélyedésekbe 25 cm vastag tőzeges föld kerül, erre gyöngykavics. Növényültetéshez a vízfelület legalább 25 négyzetméter legyen, mélysége pedig 80-100-150 cm. Ennél kisebb méretű tóban nem alakul ki kedvező biológiai egyensúly, nem tudnak áttelelni a tó lakói. Vízi növények Kerti tavunkba vízi növényeket, partjára nedvességet kedvelőket, (ernyős virágkáka, primula, mocsári gólyahír, kálmos, mocsári nefelejcs, hibiszkusz, ernyős virágkáka, nyílfű) vizébe halakat, kétéltűeket telepítsünk. Szép, úszó vízi növények a békaliliom, békatutaj (ez utóbbinak levelei a tündérrózsához hasonlóak, fehér kehely alakú virágai dekoratívak) és a vízi jácint. Ez utóbbi csodálatos virágokat hoz. Egyik szirmán lobogó gázlángot formáló, égszínkék figura látható. Csak akkor nyílik, ha jól érzi magát az adott mikroklímán, de sajnos nem telel át nálunk. Erősen burjánzó vízi növény a kanadai átokhínár (virágai jelentéktelenek) és az apró békalencse. Érdekes, világos–sötétlila virágokat hoz az amerikai nőszirom, pirosaslilát a réti füzény, élénksárgát a chilei bohócvirág, aranysárga csészécskéket a mocsári gólyahír, sok kicsi rózsaszínűt a vízi hídőr, égszínkékeket a mocsári nefelejcs, sajátos, rozetta alakú, kicsiny kehelyszerű fehéreket a kolokán. – Minden vízi növénynek megvan a maga szépsége, de a tó királya a tavirózsa – magyarázta a Baracskán élő Princz Péter, a tündérrózsák termesztője és specialistája. E szemet gyönyörködtető növényeket számos kultúrában szentnek tartották. A tündérrózsának vannak tisztán fehér, sárga, piros, narancsszínű és rózsaszín árnyalatban játszó változatai is. Viszonylag igénytelen, megfelelő víz- és tápanyag-ellátás mellett tavasztól őszig virágzik. A színpompás trópusi származásúak nem telelnek át a szabadban, évente újakat kell belőlük telepíteni. A hazai fajták a legalább 40 cm-es vízben épségben áttelelnek. Nagyon szép a kék virágú pantadéria, s annak ellenére, hogy trópusi, túléli a telet. A tavirózsának nagy a helyigénye, egyetlen tő leveleivel együtt egy–két négyzetmétert is elfoglal a vízfelszínből. Gyökere a víz alatt a talajba kapaszkodik. Házi tavunk biológiai egyensúlyát a természetes tavakból, állóvizekből beszerzett, iszapban élő parányi ászkarákok, szivacsok, mohaállatok, mikroorganizmusok segítik fenntartani. A mederbe helyezett talajt finom kőzúzalékkal, kaviccsal érdemes letakarni, hogy a szél, az eső, a békák, halak ne keverjék fel. Halak Tavunkba elsősorban a szabadban is áttelelő aranyhalakat érdemes telepíteni. Sárgás, pirosas színük felülnézetből is jól érvényesül, ellentétben az akváriumban pompázó érzékeny trópusi szépségekkel, amelyeknek a hátvonala sötét tónusú, szürkés, egyáltalán nem mutatós. Dekoratív a naphal (sügér) is, de egy-kettőnél többet ne telepítsünk belőle, mert felfalja a kisebb aranyhalakat, hasznos rákocskákat. Ugyanez a helyzet a mocsári teknőssel, ékszerteknőssel. Aranyhalainkat kedvenc házimacskánk ragadozó kedve is veszélyezteti, ne engedjük, hogy rászokjon a halászatra! Úgy is védekezhetünk, ha telepítéskor rögtön nagyobb példányokat teszünk a tóba. Nagy károkat okozhat tavirózsáinkban a vízipocok. Érdekes módon csak a sárga virágú növényeket rágcsálja, és látogatása jobbára a természetes tavak, folyók környékén várható.