Megjelenés: 2002. 3. Szerző: Gógl Györgyi, Pölcz Móni A festékanyag – a szín valósága – a szemünkben és az agyban keletkező színérzékeléssel kap emberi tartalmat és értelmet. Egyes színek valódi karakterét viszont csak akkor vagyunk képesek felismerni, ha más színek mellé állítva összehasonlítjuk őket. Erre egy példa: egy fehér négyzet fekete alapon nagyobbnak hat, mint egy vele azonos nagyságú fekete négyzet fehér alapon. A fehér világítóereje nagyobb, szinte kisugárzik önnön határain túlra, elnyomva vele a feketét, amely szinte összehúzódik, és ettől még kisebbnek látszik, mint valójában. A színtan a feketét és a fehéret nem színként kezeli, mivel nem önálló szín, hanem a három alapszín (vörös, sárga, kék) keverékéből jön létre, illetve azokból a másodlagos színekből, melyek ezeket a színeket tartalmazzák. Feketét akkor nyerünk, ha két vagy több olyan színű festékanyagot keverünk össze, amelyben mindhárom alapszín megtalálható. Tehát ha vöröset, kéket, és sárgát keverünk megfelelő arányban, illetve ha például vöröset keverünk össze olyan zölddel, amelyben a kék és a sárga megfelelő arányban található. Ha ugyanezt fényekkel kíséreljük meg, a három alapszín megfelelő arányú keverékeként fehér színt nyerünk. Óhatatlanul is egységben kezeljük ezt a két alapvetően ellentétes színpárt, mintha az egyik sem létezhetne a másik nélkül. Ha külön beszélnénk róla, hiányérzetünk támadna: valamiről elfeledkeztünk, valami nem tud kibontakozni, és hamissá válik. A fekete-fehér egysége rímel életünk számos elemére: a férfi és a nő, a nappal és az éjszaka, a jó és a rossz, a hideg és a meleg, az élet és a halál, a szép és a csúf kettőssége szimbolizálható e két szín játékával. Ennek sűrített kifejezője a keleti taoista filozófia jin és jang ábrája. Ez a kozmosz egységéről, a harmónián alapuló természeti rendről szól. A két erő különbözősége biztosítja az egyensúlyt. A fekete része a jin, a hideget, a sötétséget, a földet, a lágyságot, a nőiességet testesíti meg. A világos rész a jang, a napos oldalt, a fényt, a meleget, a férfit, a keménységet, az eget jelöli. Mindkettőben megtalálható azonban a másikból is egy cseppnyi, és gyönyörűen ívelt összefonódásukkal mutatják szétválaszthatatlanságukat. A fekete szín távolságtartó érzelmi hatást vált ki. Rejtélyes, és tiszteletet parancsoló. Az ókori világban az alvilág isteneinek, de az örök megmaradásnak és újjászületésnek is szimbóluma volt. A fekete, mint a gyász színe, az anyaghoz való kötődés okán jelenik meg, és az elmúlás teljesen más aspektusát tárja elénk. Ez az alázat, a világmegvetés, a bűn és a bűnbánat színe. A fekete a gyászolók ruházatában az eredetileg hamuval szórt, bekormozott, szándékosan szennyezett, sokszor megtépdesett viseletből maradt ránk. A feketét leginkább kiegészítő színként használjuk. Nagy felületeken való alkalmazása nem célszerű, mivel nemcsak leszűkíti, hanem nagymértékben sötétíti is a tereket. Van, aki mégis kedveli ezt a hatást, de legfeljebb fürdőszobában találkozunk vele terjedelmesebben, csempeburkolatként. Nagyobb foltként talán egyes bútorok színeként jelenik meg. Festett falfelületként piszkos, poros hatást kelt. Jól használható világos, élénkebb árnyalatú színek kiegészítőjeként, mivel azok világítóerejét megnöveli, ezáltal a másik színt kiemeli. A fehér szín – asszociálva a hóra – hideg, ugyancsak tekintélyt parancsoló, alárendelő hatású. A magyar hagyománykörben az ártatlanságot, a tisztaságot és szüzességet jelképezi. Ezért fehér a menyasszonyi ruha, és ezért váltja fel a bajelhárító vörös pántlikát az esküvőn a fehér pántlika a menyecske varkocsában, megmutatva: ártatlan szűz vagyok. Tovább bontogatva a színekhez tartozó jelentéseket, gyakran találjuk, hogy a fehérhez a tökéletességet, az isteni fényt kapcsoljuk. A halálközeli élményt átélő emberek beszélnek a fehér fényről. A fehér megjelenik a gyász színeként a ruházatban is (az ősi magyar hagyományrendszerben is), hiszen távol tartja az ártó erőket, és megtisztulást ígér. A halált égi menyegzőnek tekintették, egy új élet reményének. A magyar fogalomkészletben az elhunyt emberre azt mondják, hogy megboldogult. A kalotaszegi sírok mellé ezért ültetnek gyümölcsfákat, amelyek a tavaszi új élet virágzásakor fehérbe (és rózsaszínbe) borítják a temetőket. A fehér gyakran jelenik meg otthonunkban nagy felületen, a falakon, mennyezeten. Ilyen esetben tértágító hatással bír. Bár a fehér jó választás a kis helyiséghez, de ha tiszta formájában használjuk, kietlen és unalmas lesz, a helyiség karakterét pedig a felhasznált anyagok, textíliák, kiegészítők játékával adhatjuk meg. Az alacsony mennyezetű kis helyiségben világos színek segítségével magasság és tér illúzióját is kelthetjük. Vannak, akik szívesen használják bútoraik színeként is, főként hálószobák, gyerekszobák berendezésére, de gyakori fürdőszobákban, konyhákban, ahol fontos a tisztaság érzete. Sokan nem értik, miért hatnak ránk a színek, de ők is megélik varázslatukat. A színek életre kelnek és lelkünkbe hatolnak – ha engedjük, hisz a szín a szem fűszere