Érdekes szembeállítani mindezt azzal a különböz? szórakozóhelyeken igen elterjedt viselkedéssel, hogy sokan akár ismeretlennek is mondható embertársaikkal csókolóznak. Mivel a pleisztocén kori társadalmunkban ilyesmire csak elvétve volt lehet?ség, az adaptáció problémáját talán érdemes lehet memetikai szempontból megvizsgálni. Ha semmilyen más - vallási, kultúrális - mém nem akadályozza az idegenekkel való csókolózás eszméjét, annak terjed?képessége igen impozáns: azok, akik szinte alig ismert emberekkel csókolóznak, sok embernek adják tovább ezt a viselkedési mintát - míg akik ezt a szerelmük számára tartogatják, kevesebb embernek szolgálnak például, azon egyszer? oknál fogva, hogy ezen értékrendjük csak elvétve kerül egyértelm? kinyilvánításra.

A csók evolúciós eredetét a csócsáló etetésben kell keresnünk. Nem csak a madarakra, közelebbi rokonainkra is jellemzô a szájon át történô etetési mód, mind a szülôk részérôl, mind az udvarlási rituálék keretében (étel ajándékozása formájában). A szájon át történô etetés a csimpánzok és a gorillák anyai viselkedésében is fontos szerepet tölt be, a csimpánzok esetében azonban gyakorta megfigyelhetô etetés nélküli, szimbólikus formában is, üdvözlô, barátságot kifejezô gesztusként.

A szexuális úton terjedõ betegségek legfontosabb jellemzõje, hogy elsõsorban nemi kapcsolat révén terjedõ fertõzések. Általában a kórokozót hordozó személy fertõzi meg szexuális partnerét, de a fertõzés vér vagy vérkészítmények is átvihetõk, illetve a terhes nõ is megfertõzheti magzatát akár a terhesség, akár szülés közben is.

A legismertebb nemi úton terjedõ betegség valószínûleg a szifilisz, amelyet a hódítók hoztak vissza magukkal Amerika felfedezése után.

5. Szenvedés
Jellemzõi a kétségbeesés, az önvád és a fájdalom. Általában fél évvel a szakítás után jön el ez az állapot: túl vagy a döbbeneten, a vad korszakon és csak a fájdalom maradt.  Értelmetlennek látsz mindent, és undorodsz az utcán hemzsegõ ?érdemtelenül boldog? pároktól. Gyászolod a veszteségedet, és magadat hibáztatod az eseményekért. Felkelni sincs kedved és sokszor még az öngyilkosság is eszedbe juthat.

Mi segíthet?
Ennél rosszabb már nem lehet, úgyhogy fel a fejjel!

3. Pasit, de azonnal
A szakítás után néhány héttel lázasan elkezdesz pasik után kajtatni. Ennek a célja egyrészt az ex féltékennyé tétele, másrészt önbizalmad visszanyerése.  Persze az elsõ néhány hónapban senki sem fog közel kerülni hozzád, hiszen Te még mindig az exedet akarod, és senki sem érdekel igazán. Az is elõfordulhat, hogy undorodsz a férfiaktól, akikkel lefekszel. Talán ennél is rosszabb, ha az ex ágyában kötsz ki. Ezzel azonban csak megnehezíted mindkettõtök dolgát.

Könyvek
Nagyon sok könyv íródott a témában, mely segít abban, hogy gyorsabban dolgozd fel az eseményeket. Az olvasás leköti saját gondolataidat, és nagyon sok erõt meríthetsz a jó könyvekbõl.  

Tanácsunk: Próbáld meg elfogadni, ami történt. Ne tagadd le barátnõid, családod elõtt, mert a történtek miatt NEM KELL szégyenkezned! Sírj nyugodtan, és beszélj róla minél többet. Ha kell, írd ki magadból, és aztán tépd össze. Vagy fesd, rajzold ki magadból. Kinek hogy a legkönnyebb.

A szakítást követõen több különbözõ fázison megyünk keresztül, melyek hossza egyénenként változó (néhány naptól néhány hónapig), és sorrendjük is felborulhat. Érzelmi hullámzásaidtól ne rémülj meg, ez természetes folyamat, mely segíti a gyógyulásodat!

1. Kétségbeesés
Az elsõ néhány hétben el sem akarod hinni, hogy ez veled történik. Kétségbe vagy esve, bármelyik percben elsírod magad, mely még inkább megrémít, mert a teljes reménytelenség érzése hatalmasodik el rajtad. 

Mi segíthet?

Hozzávalók: 50 dkg filézett pulykamell, 2 szál póréhagyma, 2 dl ketchup, 15 dkg parajlevél, 3 dl tejszín, 1 dl olaj, 0,5 liter húsleves (kockából), 1 evõkanál KNORR Delikát ételízesítõ, õrölt gyömbér, fehérbors

A parajleveleket nagyon alaposan megmossuk. A póréhagymáról leszedjük a külsõ, takaró leveleket. A pulykamellbõl nagy, nyitott szeleteket vágunk, melyeknek mindkét oldalát enyhén besózzuk, meghintjük õrölt gyömbérrel, fehérborssal. A parajlevelekkel betakarjuk, közepére tesszük a pórészárat.

Aki figyelmesen olvassa a múlt század élmény-dirigens prózaíróit, abban nem egyszer föltámad a vágy: élni abban a világban, találni olyan társakat, mint amilyenek benépesítik a teremtett világot. A romantikus szerz?k hihetetlen meggy?z? er?vel sugallták az általuk helyesnek vélt létértelmezéseket, világképeket. Gondoljunk csak a byronizmus divatjára, a sandizmusra, az öltözködési divatokra (Jókai írja, hogy "franciák voltunk testest?l-lelkest?l" - mindezt azért, hogy megvilágítsa az 1840-es évek közepének magyar ifjúságát) stb.