Érdekes szembeállítani mindezt azzal a különböz? szórakozóhelyeken igen elterjedt viselkedéssel, hogy sokan akár ismeretlennek is mondható embertársaikkal csókolóznak. Mivel a pleisztocén kori társadalmunkban ilyesmire csak elvétve volt lehet?ség, az adaptáció problémáját talán érdemes lehet memetikai szempontból megvizsgálni. Ha semmilyen más - vallási, kultúrális - mém nem akadályozza az idegenekkel való csókolózás eszméjét, annak terjed?képessége igen impozáns: azok, akik szinte alig ismert emberekkel csókolóznak, sok embernek adják tovább ezt a viselkedési mintát - míg akik ezt a szerelmük számára tartogatják, kevesebb embernek szolgálnak például, azon egyszer? oknál fogva, hogy ezen értékrendjük csak elvétve kerül egyértelm? kinyilvánításra.

A csók evolúciós eredetét a csócsáló etetésben kell keresnünk. Nem csak a madarakra, közelebbi rokonainkra is jellemzô a szájon át történô etetési mód, mind a szülôk részérôl, mind az udvarlási rituálék keretében (étel ajándékozása formájában). A szájon át történô etetés a csimpánzok és a gorillák anyai viselkedésében is fontos szerepet tölt be, a csimpánzok esetében azonban gyakorta megfigyelhetô etetés nélküli, szimbólikus formában is, üdvözlô, barátságot kifejezô gesztusként.