Érdekes szembeállítani mindezt azzal a különbözõ szórakozóhelyeken igen elterjedt viselkedéssel, hogy sokan akár ismeretlennek is mondható embertársaikkal csókolóznak. Mivel a pleisztocén kori társadalmunkban ilyesmire csak elvétve volt lehetõség, az adaptáció problémáját talán érdemes lehet memetikai szempontból megvizsgálni. Ha semmilyen más - vallási, kultúrális - mém nem akadályozza az idegenekkel való csókolózás eszméjét, annak terjedõképessége igen impozáns: azok, akik szinte alig ismert emberekkel csókolóznak, sok embernek adják tovább ezt a viselkedési mintát - míg akik ezt a szerelmük számára tartogatják, kevesebb embernek szolgálnak például, azon egyszerû oknál fogva, hogy ezen értékrendjük csak elvétve kerül egyértelmû kinyilvánításra. Megfelelô memetikai háttér nélkül tehát - egy nem vallásos közösségben vagy ezt lehetôvé tevô értékrend szerint nevelt emberek esetében - az ismeretlen emberekkel való csókolózás gesztusa terjedni fog - miként az több szubkultúrában is megfigyelhetõ.

A memetikai értelmezéssel természetesen vigyázni kell, különösen ha egy reprodukciós szempontból olyan fontos dologról szólunk, mint a csók. A szexuálisan adaptív viselkedésforma kiválasztása genetikailag meghatározott, és figyelembe veszi a környezetbõl érkezõ hatásokat is. Pusztán memetikailag tárgyalni az idegenekkel való csókolózás elterjedését nyilván túlzott leegyszerûsítés - de az újszerû, genetikai adaptivitást még nem érintõ viselkedésformák esetében egy genetikai-memetikai megközelítés igen hasznos lehet.

tudomany.halmaz.hu