Subnet

Magyarul alhálózat. Az Interneten minden IP cím egy kisebb / nagyobb alhálózatba tartozik. Hogy egy könnyen érthetõ példát mondjak, az Internet szolgáltatóknak megvan a saját alhálózatuk, amibõl osztogatják az IP címeket az elõfizetõknek. Az alhálózati maszk (subnet mask) arra szolgál, hogy egy adott IP címet szét tudjunk bontani hálózati részre és ügyfél (kliens részre).

Tegyük fel, hogy:

- az IP címünk 84.0.170.253,

- az alhálózati mask 255.255.255.0

Ezek alapján az információk alapján meghatározható, hogy a teljes 84.0.170 ?es tartomány az internetszolgáltatónkké és ebben mi vagyunk a 253-as számú kliensek.

Dinamikus IP cím

Manapság a legtöbb Internet szolgáltató (angolul Internet Service Provider, gyakori rövidítése a neten: ISP) minden Internetre való bejelentkezésünkkor egy új IP címet oszt ki nekünk. Ez így elsõre fura lehet, olyan mintha minden levélíráskor más címen laknánk, de gondoljunk bele, hogy a lényeg itt az üzeneten van (mit kérdezünk, milyen választ kapunk), legtöbbször egyáltalán nem számít, hogy mindezt milyen címrõl tesszük. Tehát a dinamikus IP cím tulajdonképpen, egy gyakran változó azonosító.

Elõször is vegyük az emberek közötti hagyományos kapcsolatteremtéseket:

- Levélírás: A feladónak van egy pontos címe, és a címzettnek is.

- Telefonhívás: A hívónak van egy egyedi száma és a hívottnak is.

Nos az interneten levõ eszközök (pl. számítógépek, nyomtató, router) közötti kommunikáció is hasonlóan mûködik. Két eszköz úgy tud kommunikálni egymással, hogy mindkettõnek van egy egyedi azonosítója - ez az IP cím ? és amikor az egyik üzenni akar a másiknak akkor a címzett IP címre küldi az üzenetet (az üzenetet az Internet világában csomagnak nevezik).

Az élesített trójait elsõ tesztként az egyik indexes szerkesztõségi gép ellen vetettük be. A NOD32 vírusirtónk megnyugtató módon állta a próbát: a behatolót Win32/Agent.AXA trójaiként érzékelte, és megakadályozta, hogy feltelepedjen a gépre (érdekes módon egy másik vírusirtó késõbb Backdoor.VB.BAX-ként azonosította). Egy-null oda. Vagy ide, attól függõn, hogy a vírusíró, vagy az -irtó oldalára helyezzük magunkat éppen.

A második próbában egy átlagos felhasználó komolyabb vírusvédelem nélküli gépe volt a célpont: a saját otthoni pécénket támadtuk meg, elvégre az õrült tudósok is mindig magukon próbálják ki a találmányaikat a filmekben.

Bõ tízperces Google-bûvészkedés után sikerült beszereznünk az egyik leghírhedtebb vírusgyártó program, a Shark legújabb 2.4-es verzióját (nem az "Ezt ne próbáljátok ki otthon, gyerekek!" mozgalom jegyében nem adunk linket hozzá, hanem mert másnapra törölték az oldalt, ahonnan letöltöttük). Bár hivatalosan rendszergazdáknak szánt adminisztrációs programnak nevezi magát - telepítésnél fel is szólít, hogy nehogy véletlenül illegális dolgokra használjuk -, egyértelmû, hogy mire tervezték: arra hogy egy megfertõzött gépbõl feltûnés nélkül tudjunk távolról adatokat kihúzni, vagy akár átvenni felette az uralmat.

Azt beszélik, a net sötétebbik oldaláról beszerezhetõ vírusgyártó programokkal bárki képes programozói tudás nélkül vírust, trójait és egyéb kártevõket készíteni. Megkerestük, letöltöttük, kitanultuk, aztán megírtuk, beélesítettük, megfertõztük, végül megnyugodtunk, de azért a biztonság kedvéért frissítettük a vírusirtónkat és tûzfalunkat.

A megmérettetés 2007. november 23-án, 14 órakor kezdõdik, és 25-én, 14 órakor ér véget, helyszíne a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem. A cél korábban mindig a való életbõl vett üzleti probléma megoldása volt, ám a versenyzõk feladatai nem merültek ki a programozásban, mert a rendszerspecifikációtól a rendszerdokumentációig mindent el kellett készíteni - ez idén sem lesz másként.

A probléma megoldásához Linux, Java és SQL tudás szükséges. A programozási feladatot Linux operációs rendszeren, a modellezést IBM Rational termékekkel, az adatbáziskezelést IBM DB2 UDB termékkel, a fejlesztést Java, Eclipse vagy IBM Rational/WebSphere környezetben kell elvégezni, IBM WebSphere Application Server futtatási környezet felhasználásával.

Vasárnap véget ért ShmooCon konferencián visszatérõ téma volt az egyelõre csak nevében százdolláros laptop védelmének szintje és annak tartóssága. A beszámolók szerint sokan kritizálták a fejlesztést, amelybõl az OLPC jövõre mintegy 10 millió példányt szeretne leszállítani, hogy jelentõs mértékben javítsák az oktatás színvonalát a fejlõdõ régiókban. A negatív véleményekkel szemben Ivan Krstiæ, a projekt biztonsági megoldásokért felelõs igazgatója védekezett, aki szerint a megfelelõ döntést hozták.

Komoly emelkedést produkáltak a tõzsdén a tajvani Asustek részvényei miután a napokban a cég vezetõi bejelentették, hogy elkészült a vállalat elsõ olcsó ultramobil számítógépe. Az Intel segítségével kifejlesztett 7 inches kijelzõjû modell kifejezetten az OLPC projekt ? One Laptop per Children ? vetélytársaként kíván fellépni, amely az ENSZ támogatás ellenére még mindig nem igazán képes olcsó laptopokkal ellátni a fejlõdõ országokat.

A 100 dolláros projektben készülõ modellek ára egyébként közel lesz a most megvalósult Asustek laptopok árához, mivel a programot megálmodó Nicholas Negroponte nem tudott annyi támogatást összeszedni, amellyel alacsonyan tarthatták volna a felzárkóztatásra tervezett laptopok árát.

A nemrégiben tesztüzembe állt 100 dolláros laptop projekt újabb akadállyal találta szembe magát. A szegény országok gyermekeinek felzárkóztatására szánt számítógépekre elfelejtettek tartalomszûrõ megoldást fejleszteni, így az iskolások tanulás helyett hamar megtalálták a népszerû pornóoldalakat.

A Nigériai Hírügynökség (NAN) riportere látta, hogy néhány diák laptopján pornográf képeket tároltak. ?Az abujai alsó tagozatos diákok oktatásának elõsegítésére tett fáradozások kudarcba fulladtak, miután a gyerekek szabadon böngészhetnek a felnõtteknek szánt szexuális tartalmú oldalak között" ? közölte a NAN.