Aki figyelmesen olvassa a múlt század élmény-dirigens prózaíróit, abban nem egyszer föltámad a vágy: élni abban a világban, találni olyan társakat, mint amilyenek benépesítik a teremtett világot. A romantikus szerz?k hihetetlen meggy?z? er?vel sugallták az általuk helyesnek vélt létértelmezéseket, világképeket. Gondoljunk csak a byronizmus divatjára, a sandizmusra, az öltözködési divatokra (Jókai írja, hogy "franciák voltunk testest?l-lelkest?l" - mindezt azért, hogy megvilágítsa az 1840-es évek közepének magyar ifjúságát) stb.