Rengeteg olyan fotó van amely így vagy úgy, de híres lett. Azonban azon képek száma, amelyek az egész világot megdöbbentették, vagy elgondolkoztatták, már jóval kevesebb. A most induló cikksorozatban ilyen képeket szeretnénk bemutatni.

A kép amely a fotós újságírást új alapokra helyezte

"Omaha Beach, Normandia, Franciaország"
Robert Capa, 1944

Robert Capa szállóigévé vált mondása volt, hogy "Ha a képeid nem elég jók, akkor nem voltál eléggé közel". Ha egy hadtudósító szájából haljuk ezeket a szavakat akkor biztosra vehetjük, hogy az illető nem ágyban, párnák között fog meghalni. (Mint ahogy Capa sem). Azonban Capa pontosan tudta, hogy miről is beszél. A legemlékezetesebb képei akkor készültek, amikor a D-nap reggelén Ő is partraszállt az gyalogság első hullámával az "Omaha" kódnevű partszakasznál.

Az erős Német géppuskatűzben Capa kétségbeesetten keresett fedezéket, ellőtte a összes filmjét majd éppen csak elvergődött az egyik visszafelé tartó partaszálló hajóig. A sors iróniája, hogy majdnem feleslegesen tette kockára életét. A három tekercsre összesen 106 képek készített, azonban a filmeket egy mindössze 15 éves labortechnikus, aki túlságosan is izgatott volt és mielőbb látni akarta a képeket, túl magas hőmérsékleten szárította és emiatt az emulzió mindhárom tekercsen megolvadt. 11 kép kivételével minden elveszett, és ez a megmarad 11 kép is elmosódott. Mindazonáltal a LIFE június 19-én leközölt 10 képet "slightly out of focus"("enyhén életlen") magyarázkodó képaláírással.

Ez annyira felbosszantotta Capa-t, hogy később ezt a címet adta a világháborúról szóló önéletrajzi könyvének is. (Ez a kötet 2006 októberében jelent meg magyarul, "Kissé elmosódva, Emlékeim a háborúból" címmel a Park Könyvkiadó gondozásában.) Később sokan megpróbálták megismételni a képek hangulatát, legutóbb Steven Spielberg aki igen komoly erőfeszítéseket tett, hogy a "Ryan közlegény megmentése" c. filmjének partraszállási jelenetében, reprodukálja Capa képeinek szürreális hangulatát. Állítólag még azt is megtette, hogy az kamera objektívekről eltávolíttatta a bevonatot.

Bár a Spanyol polgárháborúban készített "A Milicista halála" c. képét talán többen ismerik, mégis a partraszállásról készített képei azok amelyek új irányt szabtak a fotós újságírásnak és bizony meglehetősen magasra tették a mércét.

________________________________________________________________

A fénykép, amely arcot adott a Nagy Gazdasági Válságnak

A legtöbb ember számára, Florence Owens Thompson az "arca" a Nagy Gazdasági Válságnak.

Vándorló Anya, Dorothea Lange, 1936

A képet készítő fotográfus Dorothea Lange egyszerű műtermi fotósként kezdte, azonban a gazdasági válság beköszöntével "szögre akasztotta a műtermét" és az akkori fotográfusoktól szokatlan módon a mindennapi élet nehézségeit, hajléktalanokat, munkát keresőket kezdett fotózni. Munkájára felfigyelt az akkor létrehozott szövetségi intézmény a Federal Resettlement Administration (később Farm Security Administration) és alkalmazta mint főállású fotóst. Lange feladata az volt, hogy dokumentálja a gazdasági válság amerikaiakra gyakorolt hatását, propaganda anyagokat szolgáltatva ezzel az intézmény munkájához. Lange teljes erővel vetette bele magát a feladatba és munkájával akarva-akaratlanul is hozzájárult a dokumentarista fotózás megteremtéséhez.

A szóban forgó képet Lange 1936 februárjában készítette, mikor meglátogatott egy poros Kaliforniai borsószedő tábort. Jó érzékkel választotta ki a témát. (Később úgy fogalmazott, hogy a ponyva alatt gyermekét szoptató anya szinte mágnesként vonzotta). Összesen hat képet készített, fokozatosan közelítve a családhoz. A felvételek közül az utolsó lett az, amely végül is képpé formálta egy büszke nemzet nehéz időkkel szembeni ellenálló képességét. A hat kép elkészítéséhez szükséges eltökéltség nyilvánvaló, ha belegondolunk hogy Lange nem holmi kisfilmes fényképezőgéppel dolgozott, hanem egy Graflex 4x5 SLR nevű síkfilmes szörnyeteggel.

Az öt kép amely a híressé vált hatodikkal együtt készült

Hihetetlen módon, Thompson története, épp olyan lenyűgöző, mint maga a portréja. Épp 32 éves mikor Lange rátalál. Thompson egy hét gyermekes anyaként elveszítette tbc-s férjét, munka után vándorolva szállást kapott a vándormunkások táborában a kaliforniai Nipomóban. A családja a gyerekei által megölt madarakon és a közeli földekről szedett fagyott zöldségeken tartotta fenn magát. Nyomorogtak, akárcsak az ott élő 2500 munkás mindegyike.

A fotót több lap is leközölte és a hatás megdöbbentő volt. Thomson meggyötört arcának - újságokban megjelenő - képe azonnali közfelháborodást keltett, és a szövetségi kormány elrendelte, hogy haladéktalanul szállítsanak élelmiszert és ellátmányt az érintett körzetbe. Sajnos, azonban, Thompson és családja addigra már továbbálltak, így semmit nem kaptak a kormányzati segélyből, ami enyhítette volna mélységes nyomorúságukat.

Gyakorlatilag senki nem tudta azonosítani a lefényképezett nőt egészen addig, amíg évekkel később, 1976-ban Thompson fel nem fedte magát egy újságcikkben.

A kép külön érdekessége, hogy mivel Lange megbízásra dolgozott, a negatívokat azonnal átadta az FSA-nak, az pedig ingyen bocsátotta a képeket az újságok rendelkezésére. Így aztán a képnek nincs "hivatalos" értelmezése, a lapok és később a kiadók saját szájízük szerint készítettek nagyításokat a negatívról. Az eredeti retusálatlan negatívot összevetve a sokszorosításra készített másolattal azonban egy meglepő részletet vehetünk észre. Biztosan nem tudni, hogy kicsoda, de valószínűleg Lange kiretusált (többé-kevésbé) egy az előtérben lévő hüvelykujjat.

Ha valaki kedvet érez hozzá, akkor kísérletezhet maga is a kép interpretációjával, a különböző kontrasztok, tónusok hatásaival. A negatív nagyfelbontású digitális változatát le lehet tölteni a Kongresszusi Könyvtár weboldaláról. http://www.loc.gov/rr/print/list/128_migm.html

________________________________________________________________

Ansel Adams : The Tetons - Snake River (1942 )

Sokan úgy gondolják, hogy a fényképezés korát két korszakra lehet felosztani: Adams előtt és Adams után. Adams előtt a fényképezést nem tekintették művészetnek. Emiatt aztán a korabeli fotográfusok megpróbálták képeiket minél festményszerűbbé, művésziesebbé tenni. Olyan kétségbeesett módszereket ötöltek ki, mint a petróleum zselé objektívre kenése, vagy a negatív felületének tűvel karcolása. Aztán jött Ansel Adams és a fotográfusok túlléphettek művészeti kisebbségi komplexusukon.

Adams szemtelenül kijelentette, hogy a fotográfia a "valóság ragyogó költészete", elvetette a képmanipulációkat, mivel azokat egyszerűen más művészeti formák majmolásának tekintette. Helyettük a "tiszta fotográfia" igéjét hirdette. Abban a korban, amikor a kisméretű "point and shoot" fényképezőgépek a hétköznapi emberek szemében hihetetlen gyorsasággal váltak eggyé a fényképezés fogalmával, Adams és társai ragaszkodtak a nagyformátumhoz és lelkesen cipelték magukkal hatalmas fényképezőgépeiket. Végül is Adams képei változtatták a fotográfiát szépművészetté. Mi több képei közvetlenül formálták azt, ahogy az amerikaiak az országuk vadonjairól vélekednek, és hogy mit tesznek azok védelméért.

Adamsnak a természet iránti elkötelezettsége nem ért véget a tájképek elkészítésével. 1936-ban az egyik legrégebbi és legtekintélyesebb természetvédelmi szervezet a Sierra Club Adams-ot bízta meg azzal, hogy Washingtonban lobbizzon a Kings Canyon természetvédelmi területté nyilvánításáért. Adams a törvényhozók és Harold Ickes, az akkori belügyminiszter előtt a Sierra Nevadában készült képeivel támasztotta alá a Sierra Club érveit. A bemutató meggyőző volt, négy évvel később (a törvényhozás már akkor is igencsak lassú volt) a King Canyon-t természetvédelmi területté nyilvánították.

Adams bemutatkozásának azonban további eredményei is voltak, Harold Ickes nem sokkal később felkérte, hogy készítsen képeket az amerikai nemzeti parkokról a belügyminisztérium számára. Ezen projekt keretében 1941 és 1942-ben Adams szinte az összes nemzeti parkban járt és számos képet készített. Ezen közül a képek közül az egyik legismertebb a "The Tetons - Snake River" című képe, amely tökéletes példája azon lélegzetelállító tájképeknek, amelyek elválaszthatatlanul kötődnek Ansel Adams nevéhez.

Annak aki közelebbről is meg szeretné ismerni Adams munkásságát, annak a következő könyveket ajánlom a figyelmébe.

http://www.amazon.com/Ansel-Adams-Classic-Images/dp/0821216295
http://www.amazon.com/Yosemite-High-Sierra-Ansel-Adams/dp/0821221345
http://www.amazon.com/Americas-Wilderness-Photographs-Ansel-Adams/dp/0762413905
http://www.amazon.com/Ansel-Adams-Trees/dp/0821277529
http://www.amazon.com/Ansel-Adams-National-Service-Photographs/dp/0896600564

________________________________________________________________

A kép amely befejezett egy háborút, de tönkretett egy életet:

"A Saigoni rendőrfőnök kivégez egy Vietkong foglyot" (Eddie Adams, 1968)

Eddie Adams, az Associated Press fotósa írta, hogy a fénykép az egyik legerősebb fegyver a világon, és ez nem véletlenül hangzik autentikusan tőle. Leghíresebb képe 1968-ban készült Vietnámban és a maga brutális valóságában mutatja meg, ahogy egy rendőrtiszt közvetlen közelről kivégez egy megbilincselt vietkong foglyot. A kép nem csak Pulitzer díjat hozott Adamsnak, hanem közvetlenül hozzájárult ahhoz, hogy az Amerikaiak véleménye gyökeresen megváltozzon a Vietnámi háborúról.

A kép komoly és igen erős politikai tartalma mellett a valóság, amit ábrázol, korántsem annyira fekete-fehér mint az elsőre gondolnánk. Adams képe nem mond el semmit az előzményekről, nem beszél arról, hogy a lelőtt ember egy Vietkong bosszú-század parancsnoka volt, aki korábban, ugyanazon napon fegyvertelen civilek tucatjait végezte ki és a statárium hatálya alatt a kivégzése akkor és ott "jogszerű" volt. Mindezek ellenére, vagy talán pont azért mert a háttér a szemlélő előtt rejtve maradt, a kép azonnal a Vietnámi háború kegyetlen barbarizmusának szimbóluma lett, a ravaszt meghúzó tisztet - Nguyen Ngoc Loan tábornokot - pedig ikonikus gazemberré tette.

A fénykép, mint szomorú örökség Loan egész életét végigkísértette. A háború után bárhová is ment, felismerték. Miután az Ausztráliai veterán kórház megtagadta a kezelését (pár hónappal a kép készülte után megsebesült és elvesztette az egyik lábát) , az Egyesült Államokba ment, ahol emberjogi aktivisták komoly, de sikertelen kampányt folytattak hogy elérjék a deportálását. Miután felépült sérüléséből visszatért Saigonba, ahonnan Dél-Vietnám 1975-ben bekövetkezett elestét követően az Államokba ment és Virginiában telepedett le. Nyitott egy pizzázót és csendes életet élt, de múltja itt is utolérte, 1991-ben felfedték kilétét és kénytelen volt bezárni az éttermet. Loan 1998-ban, 67 éves korában hunyt el rákban.

Adamsot egész életében bántotta, hogy a képe ilyen hatással volt Loan életére. Amikor megtudta, hogy Loan meghalt így írt:

"1969-ben Pulitzer díjat nyertem egy képpel, amelyen egy ember lelő egy másikat... A tábornok megölte a Vietkong-ot, én pedig megöltem a tábornokot a fényképezőgépemmel. A fénykép az egyik legerősebb fegyver a világon, mert az emberek hisznek a fényképeknek, pedig azok hazudhatnak még akkor is, ha nem manipulálják azokat. A fényképek fél igazságokat hordoznak... ... A képem teljesen tönkretette Loan életét, de Ő soha nem hibáztatott engem. Azt mondta, hogy ha én nem készítem el a képet akkor elkészítette volna más..."

________________________________________________________________

A XX. század legnagyobb technikai diadala

Buzz Aldrin, Lábnyom a holdon

Buzz Aldrin, az Apollo 11 űrhajósa 1969. július 20-án lefényképezte a saját lábnyomát. A NASA fotóarchívumában AS11-40-5877 számon szereplő felvétel nem a véletlen műve. De nem is a fotós kreatív terméke, hanem egy kísérlet részeként készült. A holdbéli por (regolit*) természetét és a felszínre gyakorolt nyomás hatásait hivatott vizualizálni.

A felvétel egészen mély nyomot hagyott az emberekben (főként a földöntúli hangulata miatt), az akkori orosz vezetés pedig újragondolta az űrversenyt. Rengetegen megpróbálták cáfolni a kép eredetiségét, ahogyan az egész Apollo programot is. Amíg nem sikerül a kételkedőknek bebizonyítani az igazukat, addig ez a fotó a XX. század egyik legnagyobb tettét és technikai bravúrját fogja szimbolizálni.

Ha a holdraszállást egyetlen képben kellene felidéznünk, akkor egészen biztosan ez lenne az.

Az Apollo 11 küldetés négy darab, 70 mm-es filmmel működő kamerát vitt a felszínre. A hivatalos jelentés szerint 1407 expó készült 9 magazinra (857 fekete-fehér, 550 színes filmre). A kérdés, ami bennem felmerült: a színes vagy a fekete-fehér az eredeti felvétel? A kérdéses "S" jelű 40-es számú magazinba színes film volt befűzve (SO368-as Ektachrome 64 ASA-s). Hogy miért a fekete-fehér verzió lett közismert? Talán csak a NASA tudja... http://www.history.nasa.gov/alsj/apollocolor.html

Néhány pdf a NASA akkori fotós hátteréről. Mindenképp érdemes beleolvasni, mekkora kihívás is volt ez.

Eredeti sorozat:

*^{1994 óta a magyar egyetemisták is vizsgálhatnak holdkőzeteket. A NASA Johnson Űrközpontjában a földre érkezett kb. 380 kg holdkőzetből húsz készletet készítettek. E készleteket egyetemek kaphatják kölcsön. Hozzánk az Eötvös Loránd Tudományegyetemre került több ízben is holdkőzet tanulmányozásra.}

________________________________________________________________

Einstein Nyelve

Egy kép, amely  bizonyítja hogy egy génusznak is lehet humorérzéke.

Nem kétséges, hogy a huszadik század egyik legnagyobb géniusza Albert Einstein volt. Az sem kétséges hogy a legismertebb kép róla ez a bizonyos nyelvnyújtogatós fotó.

A kép 1951 március negyedikén készült - Einstein 72. születésnapján (március 14-én született!) - közvetlenül azután hogy a Princeton egyetemen véget ért a születésnapi ünnepség. Az Aydelotte házaspárral autójukhoz visszafelé sétálva fotóriporterek hada követte őket. A fáradt Einsteinnek nem igen volt kedve a fotósoknak pózolni, így amilyen gyorsan csak lehetett beszállt az autóba. Az autó hátsó üléséről mintegy válaszként a még mindig őt zaklató újságíróknak, mosoly helyett egy nyelvnyújtással felelt. Ezt a pillanatot kapta el Arthur Sasse az UPI fotósa, aki a többiekkel együtt ott tolakodott az autó ajtajánál. Az eredeti képen még mindhárom személy látszott. A mendemondák szerint maga Einstein volt az, akinek megtetszett a kép és a később híressé vált vágott változatot elkezdte használni a barátainak küldött üdvözlőkártyákon.

Talán a kép érdeme az, hogy a géniuszra nem csak a tudása, munkássága, hanem személyisége miatt is emlékezünk.

Valóban megváltoztatta a világot ez a fénykép? Szerintem igen. Einstein munkássága az atomfizika és a kvantumfizika terén megváltoztatta a világot és a világról alkotott képünket. Ez a kép pedig megváltoztatta azt, ahogyan a történelem és az emberek tekintenek Einsteinre. Tette ezt úgy, hogy emberien mulatságos arcot adott egy olyan embernek, akit leginkább a briliáns tudományos munkája alapján ismertek. Ez a kép a tett arról, hogy Einstein neve nem csak a géniusz hanem a hóbortos géniusz szinonímiájává is vált.

________________________________________________________________

A képek, amelyek megmutatták milyen aprók és jelentéktelenek vagyunk

1995-ben két évvel a Hubble teleszkóp sikeres kijavítása után, a Hubble program vezetője Robert Williams a rendelkezésére álló  teleszkópidő (A mindenkori igazgató részére a Hubble idejének 10% rendelkezésére áll, az általa kiválasztott projektre) jelentős részét arra áldozta, hogy a teleszkóp segítségével  a lehető legtávolabbi galaxisokat tanulmányozza .  A projekt keretében kiválasztottak az égen egy olyan területet amely látszólag teljesen üres, majd december 18. és 28. között öszesen 342 képet készítettek a területről. A szóban forgó terület átmérője 2.5 szögperc volt, azaz kb. akkora amekkorának egy normál teniszlabda 100m távolságból látszik.

A projekt indulásakor nem aratott osztatlan sikert az csillagászok között, mivel nem volt egyértelmű hogy mi is fog látszani a képeken. Többen is úgy gondolták, hogy kár erre vesztegetni a drága teleszkópidőt. Végül azonban a projektet elindították, és a képek feldolgozása után olyan eredményt mutattak be a világnak, amely kézzelfoghatóvá teszi a hétköznapi emberek számára is, hogy mennyire aprók és jelentéktelenek is vagyunk.

A képeken a várt sötétség helyett mintegy 3000 galaxis képe rajzolódott ki.  A 3000 objektum között a legváltozatosabb formájú és korú galaxisok figyelhetők meg.

Annak igazolására, hogy ez a fajta „zsúfoltság” egyenletes, 1998-ban készítettek egy másik hasonló képet, azonban észak helyett déli irányban (ez lett a Hubble Deep Field-South). Ezen a képen is hasonló számban tűntek fel a galaxisok.

A mély-űr megfigyelésekre azonban a 2003 szeptembere és 2004 januárja között készített Ultra Deep Field kép teszi fel a koronát. A kép egy 11 négyzet-szögpercnyi területről készült a Fornax (Kemence) csillagkép közelében. Ez a terület kb. akkora amekkorának egy 1mmx1mm négyzet látszik egy tőlünk egy méter távolságra lévő papírlapon. Ez a teljes égbolt kb. egy-százharminc-milliomod része.  A képen, köszönhetően a Hubble felújított ACS kamerájának mintegy 10000 galaxist és galaxissá formálódó anyagfelhőket lehet látni.  Ezek közül a legtávolabbi galaxis több mint 13 milliárd fényévnyire van. Azaz a most látható képe kb. 600 millió évvel a Nagy-Bumm utáni állapotát mutatja. (Ha elfogadjuk a legújabb tényeket az Univerzum 13,6 milliárd éves koráról)

Ezzel a képpel az ember térben és időben minden eddiginél messzebbre vetett egy pillantást a világegyetembe és ez a pillantás rádöbbent minket a világegyetem valódi arányaira. Gondoljunk csak  bele egy pillanatra. Az Ultra Deep Field kép által megmutatott terület akkora mintha egy két méter hosszú szívószálon keresztül néznénk az eget. Ezen a kis területen mintegy 10000 galaxis van, és minden egyes galaxis több százmilliárd csillagot tartalmaz. Nos, ezek közül a csillagok közül csupán egy a mi napunk és a galaxisok közül egyetlen egy a tejút. Ha arról van szó, hogy arányaiban lássuk helyünket a világegyetemben akkor ez is van olyan jó mint a Telepszichopatikus Turbomixer.  

Akinek pedig ez még miindíg nem elég, az tekintse meg a lenti videót. Amelyben az Ultra Deep Field képen látható galaxisok fényének vörös eltolódása alapján összeállított 3D animáció segít térben elhelyezni a látottakat...

Forrás és folytatás:

http://fototipp.hu/content/hires-kepek-vii