Egyszerűen nem értem, a felnőttek
csak lótnak-futnak, képtelenek átélni
a közelgő Karácsonyt, pedig az üzletek
kirakatában már mindenhol téli tájat
rendeztek be, szánkóval, rénszarvasokkal,
Mikulással, füstölgő kéményű,
világító ablakú, favázas házikókkal,
keringő kisvonattal, és legfőképp
hóval, rengeteg hóval, legszívesebben
belefúrnám lángoló arcomat.

Az utcán mindenki szatyrokkal, hosszú
bevásárló-listákkal csörtet, este nálunk
a vacsorák kibírhatatlanok, meg lehet
süketülni, többen mindig telefonálnak,
röpködnek az érkezési dátumok,
melyik nagyszülő, unokatestvér, ismerős
melyik busszal, vonattal, repülővel jön,
ki kell-e menni érte, mi a kedvenc étele,
van-e már piros csíkos nyakkendője és meleg harisnyája,
kész diliház, nekem meg a csend és a hó és a jég
jár az eszemben, végtelen fenyvesek suttogása.

Karácsonyi Mese

Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kék felhőbe burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán olykor megcsillant a láng.

Mi gyermekek a mennyezetig érő, gyertyafényben izzó karácsonyfa körül álltunk elfogódottan, és izgalomtól elmeredt szemmel, és sóvár pillantásokat vetve a karácsonyfa alatt fölhalmozott ajándékokra, hűségesen elénekeltük a «Mennyből az angyal» összes versszakát.

2009. 12. 23., 10:01 (origo)

Egy nap híján 232 évvel ezelőtt, 1777. december 24-én történt, hogy James Cook kapitány megpillantott egy szigetet a Csendes-óceánban, amit a nevezetes nap után elnevezett Karácsony-szigetnek. Ma ez az a hely a Földön, ahova az időzónák miatt a legkorábban érkezik el a Szenteste. Érdekesség, hogy még legalább öt ugyanilyen nevű hely van a világon, de formája miatt talán ez tekinthető a legkülönlegesebbnek.

A sziget helyi nevén Kiritimati, ami az angol "christmas" szó kiejtés utáni átirata (ez alatt azt kell érteni, hogy kiribatiul a "ti" betűpárt "sz"-nek ejtik).