Egyszerűen nem értem, a felnőttek
csak lótnak-futnak, képtelenek átélni
a közelgő Karácsonyt, pedig az üzletek
kirakatában már mindenhol téli tájat
rendeztek be, szánkóval, rénszarvasokkal,
Mikulással, füstölgő kéményű,
világító ablakú, favázas házikókkal,
keringő kisvonattal, és legfőképp
hóval, rengeteg hóval, legszívesebben
belefúrnám lángoló arcomat.

Az utcán mindenki szatyrokkal, hosszú
bevásárló-listákkal csörtet, este nálunk
a vacsorák kibírhatatlanok, meg lehet
süketülni, többen mindig telefonálnak,
röpködnek az érkezési dátumok,
melyik nagyszülő, unokatestvér, ismerős
melyik busszal, vonattal, repülővel jön,
ki kell-e menni érte, mi a kedvenc étele,
van-e már piros csíkos nyakkendője és meleg harisnyája,
kész diliház, nekem meg a csend és a hó és a jég
jár az eszemben, végtelen fenyvesek suttogása.

Dacára annak, hogy a valóságban nem létezik „utolsó oldal” az interneten, vicces kedvű szerkesztőknek köszönhetően több is van belőle. Ezeknek az oldalaknak nem igazán van értelmük, arra viszont talán jók, hogy ha valaki 24 órában az internetet böngészi és véletlenül rátalál az egyikre, talán feláll a gép elől  és valami egészségesebb elfoglaltság után néz, legalább néhány órára. A legtöbb ilyen oldal ugyanis erre bíztatja a felhasználókat.