Előttem ült a villamoson és egy libaregényt olvasott. Fiatal lány volt, húsznál alig több. A lábán tornacipő, az ölében hátizsák. Farmerben volt, afféle városi nomádnak néztem, aki nemrég fejezte be a tanulást, sikerült valamilyen munkahelyet szereznie, ahová minden nap bejár, zsákjában a holmijával utazik oda-vissza, mindig ugyanazon a vonalon.

Valahol a Délinél járhattunk, ahol a villamos felfelé kezd kapaszkodni az Alkotáson, egészen a plázáig, hogy onnan megvidámodva szaladjon lefelé, mint aki tudja, hogy a kopár Alkotás után nemsokára a szép és zöld Villányi jön, a végén a tóval.