Minta

Vegytisztán nem lehet -

A szennyezést,

szennyezőinket

Magunkban hordjuk:

Mint LÉTÖTVÖZET.

Lélekből és vízből

összegyúrva

Ejtünk le porból

- az Időben - porba

Gondolatot, szót...

S a tüzet,

A Világűr vákuumában

Hagyjuk -

...hamvadni el... 

Arról, hogy az értelem kevés a megértéshez

  "Az értelem nem elég ahhoz, hogy megértsük önmagunkat vagy a világ tüneményeit: a lényeges a csalhatatlan megértéséhez és érzékeléséhez valami más is kell, több mint az értelem. Kell hozzá kegyelem is, alázat is, testünknek és ösztöneinknek valamilyen különösen szerencsés működése, s talán a csillagképek megfelelő alakulása is szükséges hozzá, hogy megértsünk e földön valamit. Gondolj erre, mikor büszke vagy, mert azt hiszed, érted ezt vagy azt."

                                                  /Márai Sándor – FÜVES-KÖNYV/

Michael Jackson zenéit hallgatom most.

Istenem mennyi, s mennyi élet! S micsoda egy élet - ütem, lendület , dob-dobbanás, érzelmek és zene.

ÉLET!

Egy nemrégiben még hozzánk hasonlóan érző és lélegző lélek, zenékbe írodott üzenete képpen: hangokon, - képeken - s mozduló érzéseken át  - miközben,  s ímmáron mindnyájan tudhatjuk: "halott"...

Egyetlen élet ?

Élet, valamely halál hátterében.

A követelőző és kíméletlen halál, titokzatos kaszája által levágva, és vége.

Képzeletfohász

…bárcsak valóban is létezni tudnál… ott, ahol, valahol én is… létezni próbálok… S nem csak álom, s képzelt látomás lehetne csak, ahogy létezésünk véletlen, végül majdnem egybefolyt…

Ott Ahol, már majdnem beszéltünk, ott, ahol már majdnem egymásra néztünk, s ott amerre már majdnem fontossá is lehettünk volna… talán… még egymásnak is.
Vagy ott, ahol a tömegkommunikáció, és az információs technológiák tobzódása közepette is, már nem csupán csak füstjelekkel társaloghatunk… ismeretlenül, s egymásról szinte semmit se tudva, de mégis, valahogyan érezve mindent… de legalábbis e ’minden’ tényleges esélyét, értelmét és célját.

S mikor megelőzzük majd – tulajdon vágyainkat is…

   S amikor viszont, megelőzzük tulajdon vágyainkat is… – „az” pedig… megint csak nem  azért sikerülhet nekünk, ha sikerülhet egyáltalán… mert igazából is „elégedettek” vagyunk, hanem csak azért, mert ímmáron tudattalan (is) cselekszünk s Érzünk , - pontosabban, mindennemű tudatos kontroll nélkül, és egyensúlytalan.

Vagyis, mert VALAMI  talán hiányzik is nekünk…s belőlünk, és önmagunkból… tudniillik; gondolataink és érzéseink, sajnos nem mindig esnek egybe - adott lehetőségeinkkel, és pillanatnyi, vagy tartós szükségleteinkkel, helyesebben – általában nem esnek egybe.

Hungisztán versus Abszurdisztán?

     Szegény Magyarország! Őrült és abszurd a Te Földed! S őrülek is kormányozzák, akárcsak Laputa népét: Hiszen Európa egyik legnagyobb völgyhídját építették Rajtad, ott ahol szinte sík a táj, S autópálya-alagutat ott, ahol nem hogy semmiféle hegy sincs, de még domb is csak annyi, hogy földet kellett hordani hozzá... S építettek autópálya hidat is legnagyobb folyódon, bár e hídadtól..., sem hozzá, sem onnan nem vezet ma 'pálya..' sehová se még.

   "...A világ azoké, akik nem éreznek. Annak, hogy valaki gyakorlati ember legyen, lényegi feltétele, hogy hiányozzon belőle az érzékenység. A gyakorlati életben a leginkább fontos tulajdonságnak azt a tulajdonságot tekinthetjük, amely elvezet a cselekvéshez, és ez, az akarat. Két dolog van amely akadályozza a cselekvést - az érzékenység és az elemző gondolkodás, amely végeredményben nem egyéb, mint az érzékenységgel megáldott gondolkodás. (...)
A 'cselekvő ember' úgy képzeli el a külső világot, hogy azt kizárólag tehetetlen anyag alkotja - vagy önmagában tehetelen, mint a kő, amelyre ráhág az ember, vagy elrúgja az útból; vagy oly módon tehetetlen, mint egy emberi lény, amely nem állhat ellen neki, és ezért teljesen mindegy, hogy ember-e, vagy kő, mert vagy félrerúgta, vagy átlépte...

    Mikor megelőzzük tulajdon gondolatainkat – „az” nem mindig csak azért sikerülhet nekünk, mert igazán „gyorsak” vagyunk, hanem csak azért, mert ímmáron tudattalan (is) cselekszünk,- illetőleg, mindennemű tudatos kontroll nélkül.

Mert már „előrébb járunk” gondolatainkban  mintsem azokat tetteinkkel ”utólérhetnénk”… avagy fordítva; rutinszerű cselekvéseink – felgyorsult életünk színpadán -, már kényszerűségből is „megelőzik” gondolatainkat.

  Hallgassák figyelemmel a HBB- és Hobo Földes László : (Bolodvadászat) - 'A pofátlan polyáca könnyfacsaró ajánlkozásai, az utókornak' című  vallomását... korunkról, magunkról, Magyarországról...

...attól tartok, találó, tanulságos, s megszívlelendő szavak: melyek 'mindent elárulnak rólunk...'

 ( Kár, hogy nem tehettem itt hallhatóvá...! máris... habár lehet, hiába is mindahány sietség, hiszen úgy is késő...

...Talán... )