"...A világ azoké, akik nem éreznek. Annak, hogy valaki gyakorlati ember legyen, lényegi feltétele, hogy hiányozzon belőle az érzékenység. A gyakorlati életben a leginkább fontos tulajdonságnak azt a tulajdonságot tekinthetjük, amely elvezet a cselekvéshez, és ez, az akarat. Két dolog van amely akadályozza a cselekvést - az érzékenység és az elemző gondolkodás, amely végeredményben nem egyéb, mint az érzékenységgel megáldott gondolkodás. (...)
A 'cselekvő ember' úgy képzeli el a külső világot, hogy azt kizárólag tehetetlen anyag alkotja - vagy önmagában tehetelen, mint a kő, amelyre ráhág az ember, vagy elrúgja az útból; vagy oly módon tehetetlen, mint egy emberi lény, amely nem állhat ellen neki, és ezért teljesen mindegy, hogy ember-e, vagy kő, mert vagy félrerúgta, vagy átlépte... mint egy követ."

...így, (...) "Minden cselekvő ember lényegében jókedvű, és optimista, mert aki nem érez, az boldog... mert ahhoz, hogy valaki szomorú legyen, érezni kell."   ...írta - Fernandó Pessoa: a 'Kétségek könyvében' - közel százötven éve... s tessék, még mindig, mennyire igaza van.
A 'boldoguláshoz'  tehát sem 'IQ', sem 'EQ' - a jelen világban, - voltaképpen nem kell..! Mert, - s hogy csak ismételten is Pessoát idézzem: "Ha az ember valósággal is érezne, nem volna földi civilizáció."  (Bár - igaz - előbb- vagy utóbb, EZ, még így is, csak bekövetkezik...  ) De mégis, boldogulni addig is - jobbára, (sőt egyre inkább), csak "az EQ, és IQ -nélküliek" fognak, nekik tudniilik még ez sem nagyon számít... ( "Mert boldogok a lelki szegények, és övék a Mennyeknek Országa" ...is.) - vagyis, mindezt - már több mint kétezer éve, - maga a Biblia is tudta...
Ami az életben tehát, a boldoguláshoz kell, azok a következők: - közöny
                                                                                                                    - lelketlenség, és lelkiismeretlenség...
  valamint                                                                                                    - erőszak 
                                                                         no és... egy kevéske - szerencse... is; tudniillik:  jó helyen lenni, jó időben, és jó sokáig... szerencsés "csillagzatok"...

Ám 'azok', akik még érezni is tudnak, mi több 'kénytelenk' is, már nem ennyire 'szerencsések'... s mégis, valamiképpen, én mégsem cserélnék szívesen az 'érzéketlenekkel'... mert így, legalább még embernek érezhetem magam...

Igaz, ez nem mindig túl könnyű, de az Ember, valójában nem is e "könnyűségekre" született lény. Cselekedni, azonban... - legalábbis úgy, ahogyan a 'boldogulni tudók teszik', én valóbban nem lehetek képes; hiszen ebben az értelemben, "cselekedni annyi, mint önmagunkat is száműzni tudni... " 

Éppen ezért - tehát  "boldog", csak az, aki nem gondolkodik..." Miként, parancsolni is, csak az tud, aki nem érez. Ezért aztán, győzni, is rendszerint csak az győz, aki csak éppen annyit gondolkodik, amennyi a győzelemhez kell. Sem többet, sem kevesebbet annál.

Valami ilyesmi a világ - társadalmi - (és természeti) törvénye ma. Az összes többi, csak pusztán : illúzió! (... bár félek ,- már ez is egyre fogy...)

 Következésképp, ezek a mondatok sem adhatják egész pontosan itt vissza, amit éppen érzek, mert kétségkívül semmi sem képes... átadni azt - "ugyanúgy" amit valaki, vagy bárki - még jelen világunkban érez. (...hacsak a zene, avagy a művészetek nem... melyek éppen e miatt születnek...?! talán...)

    Mindent egybevéve hát, egyelőre most "itt tartunk..." Azt persze nem tudni még, hogy 'meddig'. De kísérletezgetünk... Van aki érzéssel, mert ember, - s van aki 'boldogulással,' mert úgy hiszi, hogy ehhez is van joga...;

...akár,  bármi áron is.