Képzeletfohász

…bárcsak valóban is létezni tudnál… ott, ahol, valahol én is… létezni próbálok… S nem csak álom, s képzelt látomás lehetne csak, ahogy létezésünk véletlen, végül majdnem egybefolyt…

Ott Ahol, már majdnem beszéltünk, ott, ahol már majdnem egymásra néztünk, s ott amerre már majdnem fontossá is lehettünk volna… talán… még egymásnak is.
Vagy ott, ahol a tömegkommunikáció, és az információs technológiák tobzódása közepette is, már nem csupán csak füstjelekkel társaloghatunk… ismeretlenül, s egymásról szinte semmit se tudva, de mégis, valahogyan érezve mindent… de legalábbis e ’minden’ tényleges esélyét, értelmét és célját. Mikor is az a  két fél, -eddig csak félig, és éppen hogy létező - félénken végre, már valóbban is, egyetlen egészbe forr… valahol egy másik, talán már nem is egészen földi – már- már földön túli – dimenzióban…s a realitások fölött, így irreálisan is  – de mindennél reálisabban.
S elképzelem…igen: ahogy oly’ hosszasan kerestem, s kutattam ezt a percet, s ahogyan végül megtalálthatom: s azt, miképpen végül – valóban 'Hazaérkezem…'

...S azonképpen is..., egymásban, végül – őszintén fölismerem ...  miképpen láthatatlan szemeim tükrében Te is...  önmagad…

S elképzelem: ahogy eltűnik mellőlünk a hajsza, a zavar és levertség, ahogy szétfoszlik valamennyi bánat, ahogy elűzetik mindahány bűntudatunk is, és lelkiismeret furdalásunk, mert talán elhiszem… hogy valóban létezik valahol egy ehhez fogható világ ..

Amely magába rejt, s nem kiejt öléből a vad és idegen, rideg anyagiságba. Amely átölel, s azzal hogy védelek, már engem is megvéd. S amely zenévé válik, amely nem lesz más csak béke, az egésszé lett lélek óvó menedéke, enyhet adó óázisa, e lét feleti létnek; akár egy Paradicsom, egyfajta helyi Nírvána képzete, s igézete képpen - valamennyi idáig érintett Pokol komor füsthegye fölött… anyagtalan lélekké párologva, és súlytalan.

Ahol már nem lesz szó időről, s nem lesz szó a szóról. Mert a hallgatásainkkal is könnyedén beszélgethetünk, a gondolat, az álmok és az érzelmeink megszelidűlt nyelvén, örökkön örökké… ha csak egyetlen pillanatra is, de ott és akkor - abban a pillanatban - végre, s véletlen - még elhihetjük ezt!