Egyre lelketlenebb, butább, mostohább és otrombább lénnyé lesz az ember, s legföljebb ha áltathatja magát - ezzel a szóval: „civilizált”.

Pedig, mindössze képmutatóbb lett csak, s ma már egyetlen nap alatt tesz, annyi ocsmányságot… mint korábban, legföljebb századok alatt… (már csak puszta számarányánál fogva is…)

   Ráadásul ma, az ember - voltaképpen már nem érez valós érzelmeket, illetve ha mégis, igazából már nem maradhat többé - kinek,  hogyan, … és „jól” átadnia.

Vajon minden tekintetben ideális társadalmakban élhetünk? Ideálisak-e az életminőségeink, egészségünk, a kulturális, magán és közösségi életünk? S vajon minden tekintetben ideális- e természeti környezetünk. Jelenünk, s a pillanatnyi szabályok, törvények és lehetőségeink szerint elképzelhető jövőnk?

Csakugyan így képzeltük el? Mindannyian ilyennek képzeltük és szerettük volna jelenünket, s lehetséges jövőnket, gyermekeink, és szeretteink lehetséges jövőjét?