A párhuzamos Világokat már felfedezték az emberek, de nagyon nehezükre esik megérteni, mert térben gondolkodnak. Térben és időben. A párhuzamos azt jelenti számukra, hogy egymás mellett, bár még a tudomány, a fizika és a geometria is tanítja, hogy a párhuzamosok a végtelemben találkoznak. De hogy hogyan találkozhatnak, ha egyszer egymás mellett futnak? Erre a kérdésre jótékony hallgatás a válasz. A párhuzamos ilyetén értelmezése, igaz lehet a vasúti sínekre, de semmi esetre sem magyarázza a párhuzamos világok megértését.

    „A pszichiáterek, azt mondták, hogy az első világháború sok emberből olyan traumákat hívott elő, amelyek addig a tudatalattijukban rejtőztek, s a húszas és harmincas években az emberek egyre neurotikusabbá  váltak, mert nem alkalmazkodtak a belső vagy a külső állapothoz, a hatvanas években pedig az európai nők körében 25, a férfiak között 15 százalékot tett ki a neurotikusok aránya, és az újságírók azt mondták, hogy ez az évszázad betegsége.  És a hetvenes években azoknak a száma is növekedésnek indult akik depressziótól szenvedtek, és a század végén Európa minden ötödik polgára depressziós volt.

   S mintha csak egy nagy, ’s üres - mészkőlabirintus volna az idő, és benne az emberek, áttetsző és néma, lélegző kövek.

Különös, furcsa színjáték az élet. Hol az őszinteségek mint szétmálló rügyek. Nevetni valók. A magány csak az - ami igaz, és valódi itt.  A magány-nélküliségek pedig, ügyes marionett-bábosok, vagy pimasz pantimímesek csalóka játékai.

Persze, lehet derűvel szemlélni ezt… Sokszor, még magam is - próbálgatom… Próbálom ezt.

Gyönyörűbbnél gyönyörűbb

hangok és dallamok,

csokorba font

harmóniáit hallgatom,

- s a CSÖND

"itt marad "...

velem.

„A szavak, olyan jelképek, amelyek valami közös emléket fogalmaznak meg.”

S meg akart álmodni egy embert: a legapróbb részletességgel megálmodni és átvinni a valóságba.

Egy lelket keresett, amely méltóvá lehetne arra, hogy helyet kapjon a világegyetemben. Mert valahogyan érezni vélte… hogy ha egy álomban a szavak tiszták és világosak, és nem látható az, aki kimondja őket, akkor azok Isten szavai.

 Ugyanakkor időnként  - az a nyugtalanító érzés is kínozta, mintha mindez, valahogyan már megtörténhetett volna…egyszer, korábban is… de biztos, ebben se volt… ahogyan abban sem, hogy ha ez a reggel és ez a találkozás csak álom, akkor lehet-e, talán az is, hogy igazából mindkettőjük  legföljebb csak hiszi, ahogyan most „ő az”, aki a másikat álmodja itt…

-Igen.

Minta

Vegytisztán nem lehet -

A szennyezést,

szennyezőinket

Magunkban hordjuk:

Mint LÉTÖTVÖZET.

Lélekből és vízből

összegyúrva

Ejtünk le porból

- az Időben - porba

Gondolatot, szót...

S a tüzet,

A Világűr vákuumában

Hagyjuk -

...hamvadni el... 

Arról, hogy az értelem kevés a megértéshez

  "Az értelem nem elég ahhoz, hogy megértsük önmagunkat vagy a világ tüneményeit: a lényeges a csalhatatlan megértéséhez és érzékeléséhez valami más is kell, több mint az értelem. Kell hozzá kegyelem is, alázat is, testünknek és ösztöneinknek valamilyen különösen szerencsés működése, s talán a csillagképek megfelelő alakulása is szükséges hozzá, hogy megértsünk e földön valamit. Gondolj erre, mikor büszke vagy, mert azt hiszed, érted ezt vagy azt."

                                                  /Márai Sándor – FÜVES-KÖNYV/